Politika és erkölcsi képmutatás

„Gertrude Himmelfarb: Egy nemzet, két kultúra című könyve áttekinti az amerikai moralitás történetét, rámutat a vallás társadalomformáló erejére, és egyúttal leleplezi az Amerikát maga alá temető intézményesült képmutatást is.

...

Az amerikai kulturális és médiaelit ettől elszakadva mindig is önálló életet élt, és saját szabályai szerint alakította mind az amerikai tömegkultúrát, mind pedig a politikát. Nekik köszönhetően az USA-t egy fajta kettős kultúra jellemzi: a vallásos és konzervatív népet egy képmutató, erkölcstelen, szabados életvitelt folytató elit vezeti. Míg az amerikaiak évszázadokon át azt szokták meg, hogy mindenért keményen meg kell dolgozniuk és döntéseikért a felelősséget saját maguknak kell viselniük, addig van egy vezető réteg, amelyik úgy gondolja, hogy neki mindent lehet. Ez a relativista erkölcs a hatvanas évektől kezdődően már az amerikai társadalom széles tömegeire is hatást gyakorol. A kettős kultúra immáron az egész nemzeten belül jelen van.

»Aki nem tudja, honnan jött, nem tudja, hova megy; mert nem tudja, hogy éppen hol van« –fogalmazott igen találóan Habsburg Ottó. Márpedig az amerikaiak többségének bizonytalan a saját múltjához való viszonya: teljes joggal szégyellik a rabszolgaság »sajátos intézményét«, nem tulajdonítanak kellő jelentőséget az ország európai gyökereinek – hiszen többnyire nem is ismerik azt. Ennek megfelelően az amerikaiak túl sokat remélnek a jövőtől és ez bizonytalanná teszi jelenüket is. Ilyen előzményeket követően 2020 őszén nem maradhatott el a kétségbeesés: a megtervezett káosz közepette az elkeseredett lakosság egy 78 éves, világnézetnélküli embert választott meg a világ legnagyobb hatalmú vezetőjének.

Ha meg akarjuk érteni a tengeren túli »színes forradalom« lényegét, nem spórolhatjuk meg a szellemi munkát. Meg kell ismerkednünk a kultúrarombolást megalapozó fontos értelmiségiekkel a francia felvilágosodás ateista vonalától kezdődően Marxig és Engelsig bezárólag. Tanulnunk kell azok munkásságából is, akik kidolgozták a kulturális intézményrendszer elfoglalásának elméletét és gyakorlatát (Antonio Gramsci, Rudi Dutschke). Különösen figyelmet kell szentelni azon szerzőknek, akik a hatalom aláásásának politechnikáját tanítják (Saul Alinsky, Gene Sharp, Szrgya Popovics).

A legfontosabb azonban, hogy megismerjük saját szerzőinket. Azokat, akik otthon érzik magukat a nyugati kultúrában, és nem szégyenkeznek annak értékei miatt. Akik szerint a társadalom alapvető egysége a család, és ragaszkodnak a hagyományos nemi szerepekhez. Paul Johnson, Russell Kirk, Roger Scruton és sok más kiváló szerző mellett most már kéznél van magyar nyelven Gertrude Himmelfarb is!”