„Egyik kötetében illúziókergetésnek nevezte Magyarország és Románia együtt gondolkodási kísérleteit. Jelenleg milyennek látja a két ország viszonyát?
Továbbra is fenntartom, nemzetépítés terén a románok azért sikeresebbek, mint mi, mert a francia nemzetállami séma megvalósításának jobbak Romániában a feltételei. Eredményességükbe öröklött politikacsinálási képességük is belejátszik, én ezt fanariotizmusnak nevezem. Ami jelenleg napi szinten történik, arra már nincs rálátásom, de azt pontosan érzékelem, hogy továbbra sem tudnak kilépni a húzd meg, ereszd meg hintapolitikából, amely 1856 óta kísértetiesen hatékony. A továbbiakban minden attól függ, kényszerül-e módosulásra az amerikai geostratégia. Mert amíg Deveseluban, Konstancán, Aranyosgyéresen és Temesvár környékén amerikai támaszpontok vannak, addig a magyar politikai érdekérvényesítés Romániában túl sokat nem remélhet. Miért is kellene a román stratégáknak bármit is módosítaniuk, ha 1918-ban kifogták a kedvező szelet, és száz év alatt az következett be, amit ők akartak?
Ebben a »szélben« milyennek látja Európa jövőjét, és milyennek Magyarországét?
A koronavírus-járvány miatt mindent újra kell gondolni, tehát paradigmaváltások sora fog következni. Az biztos, hogy ekkora zűrzavar 1918 óta nem uralkodott a világban. Két tábor alakult ki, és nincs köztük átjárás. Vannak a globalizmus képviselői, akik nemzetek feletti világkormányt, amorf társadalmakat akarnak, és vannak a szuverenisták, köztük mi, magyarok, akik továbbra is nemzetállamokban gondolkodnak. A két ellentétes világlátás nehezen találna közös pontot. Hogy ebből az ellentétből hogyan jövünk majd ki, csak a Jóisten tudja. Némi reményt adhat, hogy nem lehet mindig balszerencsénk, de arra sem számíthatunk, hogy megússzuk ép bőrrel.”