Vajon lehet-e protekcionista intézkedéseket bevezetni egy globális vállalatbirodalom megfékezésére?
„A digitális felületeken zajló adat- és tőkeforgalom ellenőrzése egyre érzékenyebb kérdéssé válik a nemzetállamok szuverenitása szempontjából. A hagyományos jogszabályok és intézmények, amelyek a piac működését az állam részéről felügyelik, sok esetben lassúak és könnyen kijátszhatók a globális vállalatok részéről, amelyek már évtizedek óta inkább tekinthetők ellátási láncnak, hálózatnak. Ennek tükrében különösen érzékeny egy olyan vállalat tevékenysége, amely fogyasztók és versenytársak adat- és tőkeforgalmát felügyeli különösebb külső kontroll nélkül.
Az állam részéről érkező válasz megfogalmazása és kivitelezése elsősorban politikai akarat függvénye, ami az eddigi tapasztalatok alapján azért késett, mert a politikai vezetők döntő többsége tanácstalan volt annak kérdésében, hogy miként hirdethet protekcionista lépéseket olyan globális vállalatokkal szemben, amelyek gazdasági ereje és politikai befolyásoló képessége sokkal nagyobbnak tűnik. A válaszlépések terén sokan az EU-ra vártak, így próbálva időt nyerni és egyensúlyozni a két oldal között.
Ezen a téren változást hozhat a Bizottság lépése, amely várhatóan december elején jogszabályalkotási folyamatot indít a digitális kereskedelemre vonatkozóan (Digital Markets Act), aminek szükségességét éppen az Amazon tevékenysége során érzékelt problémákkal indokolják.
Hogy ez végül eléri-e célját és alkalmas lesz-e tagállami színtéren is a helyzet kezelésére, a jövő kérdése.
Rövidtávon bizonyára maradnak a karácsonyi vásárlásra vonatkozó, valamint pártok kampányaihoz kötődő felhívások, amelyek erejét éppen az gyengítheti, ha mindenki azonos álláspontot fogalmaz meg. Ha Anne Hidalgo, Emmanuel Macron, Marine Le Pen és Jean-Luc Mélenchon egyetért egy politikai kérdésben, akkor az nagyobb eséllyel fog lekerülni a napirendről minthogy rövidtávon érdemi változást eredményezzen. Így a globális vállalatok továbbra is a törvényalkotók előtt járnak majd, amíg koordinált, határozott nemzetállami lépésekkel nem találkoznak.”
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A véleménynek ára van. Rasszizmus, megfélemlítés és gyűlölet. A következmények pedig már nem csak szavak: ellehetetlenítés, fenyegetések és állandó nyomás. Mikor vált a megfélemlítés a baloldal egyik legfőbb politikai eszközévé?
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
