„A digitális felületeken zajló adat- és tőkeforgalom ellenőrzése egyre érzékenyebb kérdéssé válik a nemzetállamok szuverenitása szempontjából. A hagyományos jogszabályok és intézmények, amelyek a piac működését az állam részéről felügyelik, sok esetben lassúak és könnyen kijátszhatók a globális vállalatok részéről, amelyek már évtizedek óta inkább tekinthetők ellátási láncnak, hálózatnak. Ennek tükrében különösen érzékeny egy olyan vállalat tevékenysége, amely fogyasztók és versenytársak adat- és tőkeforgalmát felügyeli különösebb külső kontroll nélkül.
Az állam részéről érkező válasz megfogalmazása és kivitelezése elsősorban politikai akarat függvénye, ami az eddigi tapasztalatok alapján azért késett, mert a politikai vezetők döntő többsége tanácstalan volt annak kérdésében, hogy miként hirdethet protekcionista lépéseket olyan globális vállalatokkal szemben, amelyek gazdasági ereje és politikai befolyásoló képessége sokkal nagyobbnak tűnik. A válaszlépések terén sokan az EU-ra vártak, így próbálva időt nyerni és egyensúlyozni a két oldal között.
Ezen a téren változást hozhat a Bizottság lépése, amely várhatóan december elején jogszabályalkotási folyamatot indít a digitális kereskedelemre vonatkozóan (Digital Markets Act), aminek szükségességét éppen az Amazon tevékenysége során érzékelt problémákkal indokolják.
Hogy ez végül eléri-e célját és alkalmas lesz-e tagállami színtéren is a helyzet kezelésére, a jövő kérdése.
Rövidtávon bizonyára maradnak a karácsonyi vásárlásra vonatkozó, valamint pártok kampányaihoz kötődő felhívások, amelyek erejét éppen az gyengítheti, ha mindenki azonos álláspontot fogalmaz meg. Ha Anne Hidalgo, Emmanuel Macron, Marine Le Pen és Jean-Luc Mélenchon egyetért egy politikai kérdésben, akkor az nagyobb eséllyel fog lekerülni a napirendről minthogy rövidtávon érdemi változást eredményezzen. Így a globális vállalatok továbbra is a törvényalkotók előtt járnak majd, amíg koordinált, határozott nemzetállami lépésekkel nem találkoznak.”