„A liberalizmus jelenkori érték- és cselekvési váságban van. Az illiberális jobboldalal szemben, ami a saját identitásgyűjteményének (vallás, nemzet, rassz) propagálásával venné fel a harcot, nem képes határozottan és sikeresen megfogalmazni magát ebben a kritikus pillanatban.
A liberalizmus gyengeségének egyik meghatározó következménye az a fogalmi- és jelentésbéli változás, amire már korábban utaltam: a »liberális« jelző kisajátítása a baloldali identitásmozgalmak által, amelyek cseppet sem egyeztethetők össze a liberalizmussal. Sőt, éppen ellenkezőleg: valójában az új totalitarizmus képviselői. Másik következmény a liberális pártpolitikai mainstream egyszer bizonytalannak tűnő, máskor határozott összekacsintása az identitáspolitikával.
Mindebből adódóan, ha a liberalizmus meg akarja menteni saját inspiratív élményét, a politikát, először is önmagát kell határozottan újrafogalmaznia. Ez azonban nehéz feladat lesz. Nem szabad elfelejteni, hogy a liberális-kapitalista modernizáció volt az, ami az identitáspolitika társadalmi-kulturális környezetét egyáltalán megteremtette. Ha a liberalizmus sikeres akar lenni, egy logikai fordulatot kell vennie, ami közelebb viszi az egyént a közösséghez és a tradícióhoz – ha egyáltalán még léteznek ilyenek.”