„Délután három óra múlt. Itthon már lassan sötétedik, Olaszországban még hétágra süt a nap. Kicsit sem irigykedem. Mivel telt eddig a napjuk?
Péterfy-Novák Éva: Reggeli után elmentem egy hatalmasat sétálni, bevásároltam, aztán volt egy online beszélgetésem a családon belüli erőszakról a Védett tér nevű program keretében.
Péterfy Gergely: Én reggel a regényemen dolgoztam, aztán felmentem az itteni etruszk akropoliszra, ahol ugyan már csak néhány rom áll ki a földből, de van ott egy csodálatos kosárpálya. Felmentem kosarazni, testedzeni, fekvőtámaszozni, majd fotóztam. Élt itt ugyanis egy nagyon jeles amerikai szobrászművész, Beverly Pepper, aki a landartnak volt fontos képviselője, és Moholy-Nagy művészetelmélete volt rá a legnagyobb hatással. Csodálatos alkotásai vannak Todiban és az akropoliszon is. Ebéd után elmentem futni egy Todi-kört a város körül; addig futottam, amíg felszállt a köd és be nem teltem a látvánnyal. Most délután lesz még egy órás tennivalóm a kreatív írás kurzusommal kapcsolatban az akadémiámon, aztán este megint írni fogok.
Mindig is ilyen aktív életet éltek, vagy Olaszország inspirálja az embert a sok mozgásra?
P. G.: Mindig is így éltünk, de tény, hogy most intenzív város- és városkörnyéki felfedezés folyik. Bár itt lockdown van – vagy szép olasz szóval coprifuoco (ami annyit jelent, hogy „rejtsd el a tüzet”) –, a városban és a környékén lévő kistelepülésekre ki lehet menni sétálni. Ezekből a kis borgókból van a környéken vagy harminc: középkori, dombokra települt idilli települések, ahol lehet mászkálni. Ez most a kultúrprogram, lévén, hogy a múzeumok zárva vannak, és nem lehet átmenni Assisibe vagy Gubbióba.