„Soros György krokodilkönnyeket hullat. Ez ugyan nem adja vissza a spekuláns által kifosztott emberek, családok, vállalkozások millióinak pénzét, de szerény elégtételnek jó. A világ legkorruptabb emberének és hálózatának jó oka van a csalódottságra. Európa nem hódolt be, Soros grandiózus tervét az Európai Tanács ülésén megakasztottuk. A reflektorfény a költségvetési pénzekre, a helyreállítási alapra, a ki, mihez és hogyan férhet hozzá kérdésére irányul. Hiába, anyagias világban élünk. Ám az unió költségvetésének pénzeit eddig is minden tagállamban szigorú és többszörös európai felügyelet alatt tartották. A kutya máshol van elhantolva.
Ki fogja irányítani Európát a jövőben? Ez volt a valódi tét a múlt heti ülésen. A tagállamok polgárai által megválasztott kormányok és a belőlük álló tanács irányítja-e majd Európát vagy Sorosnak sikerül felépítenie egy új hatalmi struktúrát? Egy hálózatot, amely a liberális, posztnemzeti és posztkeresztény ideákat terjesztő NGO-kból, az eszméiket szállító és felerősítő nemzetközi fősodratú bal- és jobboldali médiából, az európai parlamenti képviselők jelentős csoportjából, a Bizottságba bejuttatott Soros-megbízottakból és az ezeket összekapcsoló, jogállamiságinak nevezett mechanizmusból áll.
A terv olyan egyszerű, mint amilyen grandiózus. Egy pénzügyi központ, Soros György központja NGO-k, kutatóintézetek, elemző műhelyek és aktivisták ezreit finanszírozza, akik befolyásolják a mainstream média irányvonalát. Összevásárolja és hálózatba szervezi parlamenti képviselők kritikus mennyiségét, a Bizottság kulcspozícióiba juttatja a neki dolgozó embereket, mint Timmermans és Jourová. Végül elfogadtat egy jogszabályt, amely politikai előfeltételeket – gender, migráció, nyitott társadalom, liberális demokrácia – szab ahhoz, hogy a tagállamok hozzáférjenek az uniós forrásokhoz.
A nemzeti szuverenitásukhoz, keresztény gyökereikhez és a hagyományos családmodellhez ragaszkodó országokat, mint Lengyelország és Magyarország erre a jól megfont kötélre kell felakasztani. A vonakodókat pedig, mint a jobb sorsra érdemes közép-európai országok és a renitenskedő skandinávok, ki kell rendelni a nyilvános autodaféra, hogy megérthessék a liberális érvelés lényegét.