A baloldali, a liberális sose akar önálló országot. Ők helytartók akarnak lenni.
A nyilasoktól a liberálisokon át a posztkommunistákig ívelő ellenzéki összefogás létrejöttével és Dobrev Klára miniszterelnök-jelöltségével reális veszéllyé vált, hogy a magyar szuverenitás ellenségei visszaszerzik a főhatalmat Magyarországon. Most, hogy összefogtak azok, akik az elmúlt bő száz évben mindig az oroszoknak és/vagy a németeknek akarták eladni Magyarországot, érdemes emlékeztetnünk magunkat és mindenki mást arra, hogy mi történt az elmúlt három alkalommal, amikor ezek az erők, vagyis tulajdonképpen a külföldi gazdáik nyerték meg a magyar országgyűlési választásokat.
1994-ben, a rendszerváltás utáni második választáson a kommunisták, gyakorlatilag a pártállam második, harmadik vonalába tartozó káderek nyerték meg az országgyűlési választásokat. Nem mellesleg abszolút többséget szerezve egy 34 százalék alatti első fordulós, listás eredménnyel. De ez nem volt elég sem a posztkommunistáknak, sem a liberálisoknak, akik 20 százalék alatt szerepelve a parlamenti helyek kevesebb, mint húsz százalékát szerezték meg. Koalícióra lépett az SZDSZ az MSZP-vel, és a kommunistáknak és állítólagos halálos ellenségüknek egyszerre kétharmaduk lett az országgyűlésben. Értelemszerűen nem a szavazók közvetlen akaratából. Teljes harmóniában kormányoztak 4 évig, csak azon vesztek össze – igaz, ezen általában nagyon gyakran és nagyon csúnyán –, hogy ki mit lophat el az állami vagyonból. A kormányzásuk első 8 hónapjában csak a belső harcaikkal voltak elfoglalva, az örökölt gazdasági problémákat addig tudták fokozni, hogy gyakorlatilag a csőd szélére került az ország. A liberális sajtó által azóta legendává nemesített Bokros-csomag pedig még nagyobb katasztrófába taszította az országot, mint maga az eredeti válság.
Bokros a semmiből lett pénzügyminiszter, annak következményeként, hogy Horn Gyula ki akarta nyírni párton belüli ellenfelét, Békesi Lászlót. Bokros Lajos, aki saját bevallása szerint mindig is rendkívül okos volt és kitűnt kortársai közül, nyilván tehetségének köszönhette, hogy református családi háttere ellenére a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre járhatott a hetvenes években népgazdaság-tervezési szakra és Panamába mehetett ösztöndíjjal tanulni. Aljas rágalom, hogy a magyar társadalom és gazdaság legnagyobb kártevője (pedig van Fekete Jánosunk is) bármilyen hálózatba be lett volna kötve, magától volt ilyen sikeres. Szanyi Tibor mondta állítólag erről a kiváló emberről 2009-ben, amikor Gyurcsány bukása után a miniszterelnöki castingon felmerült a neve, hogy olyan, mint a neutronbomba: megöli az embereket, csak az infrastruktúrát hagyja épen. A stratégiai ágazatok áron aluli, garantált nyereséggel megspékelt külföldi kézbe juttatása háborús méretű károkat okozott a következő 20 évben. De háborús nagyságrendű emberveszteséget okozott a csomag alsóközép- és középosztály-ellenes része is, ami drasztikusan elmélyítette a demográfiai katasztrófát.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Évtizedek után kikerül eltávolíttatta az elnöki palotából az 1989-es rendszerváltást jelképező kerekasztalt.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Tényleg, ezt gondolja Lendvai Ildikó?
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Ukrajna ügyében három hazugsággal áltatja magát az Európai Unió, amely eközben a jogállamot kidobta az ablakon. Szilvay Gergely írása.
„Az EU-csúcsnak vége. A közvetlen háborús veszélyt elkerültük, a brüsszeli hadikölcsönből kimaradunk. Nagy eredmény!” – hangsúlyozta a miniszterelnök péntek hajnalban.
