A narrátor mindeközben a külföldi munkaerő hasznosságát bizonyítandó fél évszázaddal ezelőtti statisztikai adatok tucatját zúdítja az álmos néző nyakába. A már félig alélt képernyőbámulónak közben egyre nagyobb kétségei támadnak a videó dokumentumjellegéről, és él a gyanúperrel, hogy egy politikailag és ideológiailag motivált, a jelenkori uniós fősodor migránssimogató gyakorlatát népszerűsítő propagandafilmet lát.
Az egész alkotás inkább tűnik az Európai Bizottság minapi döntését aláfestő zenének – 34 millió bevándorlót akarnak befogadni, lakással, társadalombiztosítással, pénzügyi támogatással, állampolgársággal és szavazati joggal ellátni –, mintsem az Európában mostanra kialakult migránsválság okozta helyzet tényszerű bemutatásának. A hitelesség kedvéért a videóban szerepeltetnek egy, a nemzetközi tudományos élet legmélyebbjéről előkotort brit professzort is, aki a fél évszázaddal ezelőtti számokkal ismét megsorozza az egyre bágyadtabb tévénézőt, akin mindennek ellenére határozottan elhatalmasodik a déjà vu-érzés.”