Ballib oldalon a hazugság napi rutin

„Emlékeznek, Donáth Anna milyen meggyő­zően hajtogatta a Varga Judittal folytatott vitáján a Tranzit rendezvényén, hogy márpedig ő egyáltalán nem egyeztetett Věra Jourová biztossal a bizottság jogállami jelentésével kapcsolatban? Milyen beleérzéssel, szinte színészi képességekkel? Kérdezzék meg maguktól: mindenki biztosan sejtette, amikor ezt hallotta, hogy a momentumos EP-képviselőhölgy szemenszedett módon hazudik bele a nagyvilágba?

Valljuk be magunknak is: mi, nemzeti és keresztény értékrendű emberek aligha vagyunk képesek ilyen, szinte vakmerő, szenvtelen, kiváló színészi játékkal előadott hazugságokra. Képtelenek vagyunk, s ezért talán nem is tudjuk elképzelni, hogy mások erre képesek, méghozzá ehhez rendelt nagy tehetséggel megáldva. Ezek a mások pedig a balliberálisok. S mivel tényleg néha kissé túlzottan ártatlan módon viszonyulunk ezekhez a jelenségekhez, ezért könnyen megvezetnek bennünket. Elhiszünk nekik itt és most olyan kijelentéseket, amelyekről később egyértelműen kiderül, hogy azoknak az ellenkezője volt az igaz.

De ami a legkegyetlenebb: miután évek múlva kiderül valahogyan, hogy hazugságok hagyták el balliberális politikusok száját, akkor cinikus módon ők kérdeznek vissza: hát csak nem hittétek el, amiket mondtunk? Hiszen – hogy egy klasszikus hazudozót idézzek – »teljesen nyilvánvaló volt, hogy amit mondunk, az nem igaz«! Vagyis utólag még meg is aláznak bennünket: hát ilyen naivak és balekok vagytok egyszerre, hogy látványos hazugságokat is elhisztek? Akkor magatokra vessetek! Egyetlen dolgot kell most már véglegesen ­megtanulniuk a nemzeti és keresztény embereknek: hogy a ballib oldalon a hazugság napi rutin, politikai levegővétel, a politikai cselekvés nélkülözhetetlen eszköze.”