A New Age istene

„D. Tóth Kriszta, A Jóisten miénk is címmel dörgedelmes hangon teremtette le a kormánypártokat, mert olyan nyilvánvaló, tudományos tényt, mint hogy az anya csak nő, az apa csak férfi lehet Alaptörvénybe foglaltak. ( Csak zárójelbe jegyzem meg, hogy milyen világban élünk, ha már ezt is törvénybe kell foglalni). A szerző a Jóistenhez fordul segítségért és megígéri, hogy értünk is imádkozik, annak ellenére is, hogy nem értjük az idők szavát. De, mégis miféle istenhez imádkozik a szerző? A szöveg első olvasata alapján, ami hemzseg a kereszténységre való utalással, arra gondoltam, hogy keresztény istenfelfogással van dolgunk, de ettől rögtön el is szomorodtam. Úgy látom, hogy D.T.K. nem ismeri a Bibliát, fogalma sincs róla, hogy létezik a házasság szövetsége, amelyben a férfi és a nő az egész élet olyan közösségét hozza létre egymással, amely természeténél fogva a házasfelek javára, gyerekek nemzésére és nevelésére irányul, és amit Krisztus a megkereszteltek között a szentségek rangjára emelt.

Talán nem véletlen, hogy szellemi vezérével, a többször bérmálkodók szektájának vezetőjével Gyurcsány Ferenccel ellentétben, egyetlen bibliai idézetre sem futotta a cikkben. Talán kevés volt az idő rá, de én inkább arra hajlanék, hogy nehéz lett volna az Isten és az általa teremtett világ törvényeit cáfoló idézetet, még szövegkörnyezetéből is kiragadva találni a szent szövegekben.  Mivel a kereszténység istene nem ruházta fel azzal a képességgel a férfiakat, hogy szüljenek, tehát anyává váljanak,  csak arra gondolhatok, hogy egy új istennel van dolgunk, aki ugyan még nem mutatta meg csodálatos erejét, de legalábbis D.T.K. fejében már ott él. Egyszóval a szerző (és ezzel nincs egyedül)  kitalált magának egy istent, egy olyan istent, ami mindig azt gondolja, teszi, amit mi emberek (valójában a progresszív baloldal) tenni, látni akar.

Ez a New Age generáció istene, a koktélpartik, az étteremmegnyitók, a welness szállodák istene, aki nem kér hűséget, lemondást, áldozatot, nincs napja, amit megszentelhetünk, viszont minden, jóemberkedő ötletünket kritika nélkül támogatja. Egy morálisan folyton »fejlődő« istennel van dolgunk, amelynek nincsenek örök törvényei, és kicsit olyan mint ahogy Arthur Kosler a Sötétség délben című híres regényében a kommunista párt taktikáját leírta: állandó, pragmatikus alkalmazkodás a helyzethez). Az a rossz hírem, hogy ilyen isten nincs, az ilyen istent hívjuk bálványnak, mert istent (Borges után szabadon) kedves hölgyeim nem mi álmodjuk, hanem ő álmod bennünket. Szóval értem ne tessék ehhez az istenhez vagy morális felsőbbséghez imádkozni, mert még a végén a pokolra jutok.”