2020: világvége ön számára

„A végén a kérdés ezért csak az lesz, ön hányadán fog állni ezekkel a folyamatokkal: gépezetben fogaskerék, algoritmusban szám vagy ember lesz ön?

(...)

Összeállt tehát egy instabil szövetség a 2019-ből megmaradt politikai rendszerek és egy szűk szakértői kör között, amit egy hangos többség és a harmadik évezred szuperpatríciusai támogattak. A jó hír, hogy ez a szövetség jelenleg mindenkinek az érdekét szolgálja, aki a fenti csoportok valamelyikébe tartozik. A rossz hír, hogy azokét szolgálja.

Megkockáztatom viszont, hogy nem elsősorban az egészségügyi veszélyérzet és veszélyhelyzet az, ami idáig lökte a nyugati társadalmakat, hanem a társadalmakat összekötő bizalom ideiglenes felbomlása. A pánikvásárlások és a felhalmozások egy dolgot jeleztek mindenki számára: hogy polgártársaik jelentős része nem bízik abban, hogy néhány nap múlva is lesz kenyér a péknél és WC-papír a boltban. Nem bízott abban, hogy működni fog a társadalom, amiben él. (Személyesen nálam az jelezte, hogy itt valami hatalmas baj van, amikor egy ismerősöm azzal viccelődött, hogy, ha nagyon beüt a baj, ő már tudja, melyik szomszéd öregasszonyhoz fog betörni ennivalóért.)

 Néhány nap alatt szétfoszlott a társadalmakat összekötő bizalom, és az a társadalom, amiben 2020 előtt éltünk, még mindig csak részlegesen állt helyre, ha a mindennapi életet nézzük. Távmunka, telefonos háziorvos és társaik. Történelmi gazdasági visszaesés. Magyar ellenzékiként, évekig sivító liberálisként egy biztos pontom volt: nehogy Orbán Viktornak itten tényleg formálisan is teljhatalma legyen. Azt nem lehet, olyan nincs, és nem is lesz! Erre tessék: 2020-ban 79 napig pontosan ez volt.”