A családi élet aláaknázása ügyében a józan ész nem lesz képes felülkerekedni a Skót Nemzeti Párt eltökéltségén.
„A Gyűlöletbűnözésről és a Közrendről szóló skóciai törvénytervezet nem az első eset, mikor a Nemzeti Párt vezette kormány megpróbál beavatkozni a családok életébe. Nemrégiben törvényben tették büntethetővé Skóciában azt a szülőt, aki megüti gyermekét. Ennek értelmében, ha történetesen valaki bejelenti, hogy egy szülő ráütött gyermeke kezére, abból bizony letartóztatás következhet. Ráadásul a Skót Nemzeti Párt kifejezetten arra biztatja a lakosságot, hogy leselkedjék a szülőkre, s ha megütik gyermeküket, tegyen bejelentést a rendőrségen. A kormány pedig, mintha csak mondandóját a totalitárius kézikönyvekből másolta volna ki, gyermekeknek szóló röplapokon arra buzdítja őket, jelentsék fel szüleiket, azok meg merik őket ütni.
Nehéz szabadulni az érzéstől, hogy e törvényjavaslat nem pusztán a magánbeszélgetések feletti rendőrködésről szól, hanem egyetlen része csupán a skót kormány totalitárius törekvésének, amelynek célja, hogy aláássa a szülői tekintélyt.
A szülői tekintélye aláásását célzó törekvés 2018 Skóciájában mutatkozott meg a legnyilvánvalóbban, amikor a kormány felszólította a tanárokat, tegyék lehetővé, hogy a tanulók szüleik értesítése nélkül nemet válthassanak. A kormány támogatásával megjelenő irányelvekben az olvasható, hogy már hároméves koruktól „támogatni kell a gyermekeket identitásuk felkutatásában és kifejezésre juttatásában”. Ezek az irányelvek kifejezetten abból indulnak ki, hogy nem a szülő, hanem a pedagógus jogosult azon feltételek megteremtésére, amelyek lehetővé teszik a gyermeknek egy másik nembe való átmenetet. »A transznemű fiatalok támogatása – útmutatás Skócia iskoláinak« (Supporting Transgender Young People: Guidance For Schools in Scotland) címet viselő dokumentum arra figyelmezteti a tanárokat, a gyermek hozzájárulása nélkül ne tájékoztassák a szülőket, ha gyermekük nemet vált az iskolában.
Szerencsére azon ritka esetek egyikével van dolgunk, amelyekben a józan ész győzött – nem minden tiltakozás és nyilvános nyomásgyakorlás nélkül, s a skót kormány kénytelen volt visszavonni az irányelveket.
Sajnos azonban úgy fest, hogy a vacsoraasztalnál zajló beszélgetések üldözésének lehetősége, tehát a családi élet aláaknázása ügyében a józan ész nem lesz képes felülkerekedni a Skót Nemzeti Párt eltökéltségén. Már a nyilvánosság előtt zajló eszmecserék fölötti rendőrködés is éppen elég kínos jelenség. Ha aztán a Nagy Testvér már az ember otthonába is behatolhat és megbüntetheti a polgárt azon az alapon, hogy nem megfelelő szavakat használ beszéd közben, akkor arra kell következtetnünk, hogy nagy bajban van a társadalom.”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
A nyíregyházi kölcsönjátékos újabb fontos gólt rúgott.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Abban is biztosak lehetünk, hogy ez még nem az utolsó fejezet. És én már azt nagyon várom, hogy megjelenjen a film végén a felirat: VÉGE.
Ömlik a pénz a magyar családokhoz. Ígéretek helyett valóság.
Az amerikai alelnök egy rövid ideig visszatért eredeti foglalkozásához.
