Sokkal jobbra vélhetően nem számíthatunk

„Azért elvitathatatlan a fejlődés a magyar labdarúgásban, hiszen egymás utáni két Európa-bajnokságra kijutott a válogatott, feljutottak a legjobbak közé a Nemzetek Ligájában, illetve immár harmadik esztendeje van magyar klubcsapat valamelyik nemzetközi kupasorozat főtábláján. Ez lenne az a bizonyos első lépcső?

Kétségtelen tény, ezek szép eredmények, de azt tudomásul kell vennünk, hogy sokkal jobbra vélhetően nem számíthatunk. Ez a helyünk, ahol most vagyunk, és ezt kell stabilizálni. A válogatottnak minden alkalommal ki kell harcolnia az Eb-n való szereplést, illetve a Bajnokok Ligájában vagy az Európa-ligában ott kell egy magyar klubnak lenni minden kiírásban. Ha megnézzük a régiónkat, az egykori keleti blokkhoz tartozó államokat, akkor azt láthatjuk, maximum ez érhető el. A horvátok, a szerbek, a szlovének, a csehek, a lengyelek, a románok vagy a szlovákok sem tudnak ennél jobbat elérni klubszinten, de akár nyugodtan idevehetjük az osztrákokat és a svájciakat is. A felsorolt országok válogatottjainál is ugyanez a helyzet, maximum néhány esetben a világbajnoki részvétel is megvan.

De 2018-ban a horvátok…

Tudom, hogy ezüstérmesek lettek, de ha megnézzük az 1998-as bronzérmüket nem számítva ők sem értek el számottevő eredményeket.

Kijelenthető az, hogy a sporttámogatásoknak, a létesítmények építésének köszönhető a labdarúgásunk ilyen szintű előre lépése?

Ami a klubfutballt illeti, ott kijelenthető, hogy a jelenlegi sportpolitika, a támogatások rendszere az, aminek köszönhető a fejlődés. Azonban a válogatott esetében sokkal összetettebb a támogatások hatása. Ha megnézzük a jelenlegi csapatot, a legnagyobb sztárok egyetlenegy percet sem játszottak a magyar első osztályban, az új akadémiákról kikerült játékosok között kevés a meghatározó ember a mai keretben. És akkor még nem említettük azokat, akik kész játékosként érkeztek Magyarországra, majd a honosításuk után lettek a válogatott tagjai. De ugyanakkor tagadhatatlan, hogy ideális körülmények között készülhet a csapat a nagy feladatokra, így nem lenne igazságos, ha azt állítanánk, hogy a válogatott esetében semmilyen szerepe nincs a támogatási rendszernek a fejlődésben.

Egyre többször lehet hallani, olvasni azt, hogy most majd mind a válogatott, mind pedig a Fradi elkezdhetné ebben a mostani helyzetben visszatörleszteni a beléjük ölt állami milliárdokat. Tényleg realitás ez, vagy csak politikai fogás?

Ez egy jó adag demagógia… A bevételeinek jelentős részét leadózza az államnak mind a Magyar Labdarúgó Szövetség, mind pedig a Ferencváros, tehát ez az összeg már eleve visszafolyik az államkasszába. Kétségtelen tény, hogy a válogatott az Európa-bajnokságra való kijutásért eddig 9,25 millió eurót, megközelítőleg hárommilliárd forintot kap az európai nemzetközi szövetségtől, az UEFA-tól. Ez a pénz aztán kiegészülhet majd további milliókkal, ha netán pontot, pontokat szerezz a csapat a csoportmeccseken. A Fradi eddig hét és fél milliárd forint bevételnél jár a Bajnokok Ligája főtáblára kerülésért, amihez eddig 330 millió forint pontpénz biztosan hozzájön. De további pénzre számíthatnak a zöld-fehérek a jegybevételek után, hiszen két találkozón lehettek nézők, illetve a különböző televíziós és marketing jogokból is csurran-cseppen. Jómagam úgy vélem, úgy 10-11 milliárd forintnál állhat majd meg a számláló, ez a reális jelenleg. Ez az összeg pont a kétszerese a csapat éves költségvetésének. Bevallom őszintén, ha a jelenlegi egészségügyi helyzetet nézzük, szerintem sokat dobna a futballsikereink elfogadottságának, ha ezekből az összegekből valamennyi százalékot a vírusellenes küzdelemre felajánlanának. Nagyon jó üzenete lenne, egyben kihúzná a méregfogát a sok kételkedőnek.

Őszintén, lát erre szemernyi esélyt?

Mivel nagyon fontos lenne a magyar labdarúgás megítélése miatt egy ilyen felajánlásnak, a válaszom igen, látok rá esélyt.