„Itt csakis a szemléletváltásról van szó. Arról, hogy nincsenek »ők«, akik tönkreteszik a bolygót, azok a mindennek elmondott emberek mi magunk vagyunk.
Ne szidjuk már tovább »az« embert, mert nincs olyan… csak mi vagyunk!
Nem kényszerít senki, hogy folytassuk jelenlegi életmódunkat, ha már felismertük, hogy azzal nem az életet szolgáljuk. Hiszem, hogy ki-ki a maga lehetőségei szerint képes változtatni, akár egészen apró lépésekben. Például ha minél több dolgot próbáljunk meg előállítani, vagy csak a féktelen fogyasztói lázunknak próbálunk határokat szabni.
Mert minden a vágyak ésszerűsítésével kezdődik. Emiatt nem kell mindenkinek gazdálkodnia – főleg mert ez nem alapkészségünk, hanem csakis egy hosszú-hosszú tanulási folyamat révén sikerülhetne –, de megkereshetjük azt a helyet a környezetünkben, ahol valóban jól bánnak a földdel, és vásárolhatunk élelmiszert ott. Támogathatjuk őket anyagilag és elvi kérdésekben is, mert az ő (mi) mai problémái(n)k megoldatlansága okozhatja gyermekeink majdani legnagyobb gondjait.
Ne ostorozzuk, hibáztassuk, parazitázzuk az embereket szüntelenül. Ismerjük fel inkább, hogy képesek vagyunk etikus és organikus rendszereket létrehozni és működtetni. Mert akárminek is tartjuk magunkat, rajtunk múlik, mi lesz ezután.”