Újra bebizonyosodott, hogy a magyar kultúra befogadó, mindig is az volt, és az is marad.
„Új hőse van a magyar futballnak, egy fekete fiú, a guadeloupe-i eredetű, Párizsban született, 2019 óta magyar állampolgár Loïc Nego. Sokáig emlékezetes mérkőzésen sokáig emlékezetes gólt szerzett az addig vezető izlandiak ellen a 88. percben, a magyar válogatott színeiben.
Ezzel visszahozta a siker esélyét, amellyel a magyar válogatott élt is, a 92. percben Szoboszlai Dominik megszerezte a győztes találatot, kijuttatva a magyar csapatot a részben Budapesten rendezendő Európa-bajnokságra.
Sokáig emlékezetes marad Nego gólöröme is, ahogy boldogságtól ragyogó arccal fut a kamera felé, és közben megcsókolja a mezét díszítő magyar címert. A köznyelv már magyar nevet is adott neki, Négó Lajosnak becézik. Most már a mi Lajosunk, és ezzel a legvadabb nemzeti érzelmű szurkolóknak sincs semmi bajuk.
Nego gesztusa valóban rokonszenves, de itt sokkal többről van szó, mint hogy egy színes bőrű sportoló, ahogy maga fogalmazott, otthon érzi magát Magyarországon. Újra bebizonyosodott, hogy a magyar kultúra befogadó, mindig is az volt, és az is marad. Ez az egyetlen esemény éles fénnyel világít rá arra, amit mindig is sejtettünk: a migráció elutasításának semmi köze a rasszizmushoz.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Miközben a kormányok óvatosságra intenek, Európa-szerte egyre többen vetik fel, hogy itt az ideje az Aszad-rezsim elől elmenekült szíriaiaknak visszatérni az országukba.
Nos, ilyesmi előfordul. Hat éve például az Euronews az Európai Vezető Díj egyik díjazottjává választotta Fekete-Győr Andrást.
Leállítják a családegyesítéseket is.
Íme a nemzetközi visszhang Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin tárgyalásáról.
Krimit írt a volt miniszterelnök, van benne egy Ferenc néven felszentelt homoszexuális, kiugrott, véres kezű pap, és még sok más ínyencség.
