Magyarnak lenni hihetetlen élmény, hiába keserves fájdalom

„Gyakran visszajár a szülőfalujába?

Nagyon szeretek Gyergyóremetére visszamenni, ahol 2017 óta díszpolgár vagyok – ez a legnagyobb kitüntetésem! Fontos számomra a Liszt-díj is és valamennyi elismerés, különösen kedves a szívemnek a Kriterion Koszorú, amelyet az erdélyi magyarságtól kaptam. Állandóan tervezgetem, hogy mikor megyek haza Erdélybe, Székelyföldre, mikor tudok az ottani családommal lenni, kirándulni a hegyekbe, mikor megyek tanítani Nagyváradra... Az a magyar, aki gyakran jár Székelyföldre kirándulni, vagy meglátogatja az ott élő rokonát, az biztosan nem fogja azt érezni, hogy Magyarország kicsi, meg kevesen vagyunk, mert egy nap is eltelik, mire odaér.

Érték hátrányok azért, mert határon túli magyar?

Általában nem menő határon túli magyarnak lenni, sokszor találkozunk bizalmatlansággal, mert a magyarságtól tartanak. Ugyanis a magyarság uralta és uralja a mai napig mind létszámban, mind spirituálisan, tehetségével a Kárpát-medencét. Az ősi magyar határt nem kell lerajzolni, mert azt a Kárpátok gyönyörűen mutatják.

Minden mondatából sugárzik a hazaszeretet, a magyarok ügyei iránti odaadás…

Mi, magyarul beszélő emberek hihetetlen sokszínűek vagyunk! Milyen másképp szemléljük a világot, és mennyire máshogy gondolkodunk Istenről, megmaradásról, nemzetről! A 15 millión belül rengeteg tájszólás van, sokféle népzene, szokások… Hihetetlen élmény magyarnak lenni, hiába keserves fájdalom is egyben.”