Igenis a magzatokért vívott küzdelem a mi küzdelmünk, a mi Istentől kapott feladatunk

„Vallom, hogy mi, mint Isten népe nem arra lettünk elhívva, hogy mások meggyőződését tiszteletben tartva ne harcoljunk a bűn ellen – vagy rosszabb esetben épp támogassuk azt –, hanem arra, hogy minden eszközzel küzdjünk az Úr akaratának érvényesüléséért a világban. Ennek eszköze lehet és kell is legyen a személyes példamutatás és bizonyságtétel épp úgy, mint az, hogy egyénileg és egyházként, szervezetten is felkaroljuk azokat az asszonyokat és lányokat, akik nem tudnák valamilyen okból felnevelni a gyermeküket, akik egyedül maradtak a várandósságukban, vagy anyagiakban szűkölködnek, s segítjük őket arra, hogy végül mégis fel tudják nevelni – vagy legalább gyilkosság helyett adjanak egy esélyt annak a gyermeknek az életre úgy, hogy örökbe adják.

Ugyanakkor meggyőződésem, hogy a közéleti fronton is ott kell lennünk, s legalább olyan vehemenciával küzdenünk az élet védelméért, mint ahogy a másik oldal küzd az élet elpusztításának legális voltáért!

Akkor is, ha ezért hátrányt is kell néha szenvednünk. Akkor is, ha a Sátán szolgái ezért templomokat fognak lerohanni, megrongálni, vagy elpusztítani. Még ettől sem kell, hogy rettegjünk, hiszen azt mondja a Mester, hogy »Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa.« (Máté 5,10)

Hiszem, hogy ha keresztényként valóban az Isten útmutatására figyelünk és kizárunk minden olyan hangot, amely annak ellentmond, akkor meg fogjuk mindannyian látni, hogy igenis a magzatokért vívott küzdelem a mi küzdelmünk, a mi Istentől kapott feladatunk.

Itt az idő tehát nemcsak a lengyel életpárti keresztények, s a lengyelországi egyház harcára támogatólag tekinteni, de idehaza is elkezdeni az életért való harcot. Elsősorban úgy, hogy az Ige megalkuvás nélküli hirdetésével munkálkodunk azon, hogy az Isten Lelke minél több ember gondolkodását formálja át – de úgy is, hogy a magzati élet védelmének a kérdését napirenden tartjuk a közéletben és a politikában is.

Van még bőven tennivalónk – ne féljünk, hanem küzdjünk!”