Erdélynek pedig kuss!
„Nagyjából a fenti mondattal jellemezhető a múlt vasárnapi moldovai elnökválasztást követő román viszonyulás. A pontosság kedvéért: november 15-én, vasárnap zajlott az elnökválasztás második fordulója a Moldovai Köztársaságban. Akik küzdöttek: az oroszbarát Igor Donon elnök, illetve a nyugatbarát Maia Sandu elnökjelölt. És az eredmény: Sandu lazán kiütötte Dodont a ringből.
A világ tapsolni kezdett: megbukott egy kis despota, leszállt az első eurófecske azon a végvári vidéken is, és most majd jön a szép és színes és emberijogos és globalokonform tavasz. Természetesen Románia, a „nagy” szomszéd és testvér az elsők között dobott csókot a frissen megválasztott elnök asszonynak. Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnök tőle telhetően melegen gratulált a győzelemhez és egyben jelezte, máris megveszi a jegyet Kisinyovba.
Ugyanakkor előbújtak fűtött köveik alól a legkülönbözőbb mioritikus elemzők és diplomaták is, akik bármely jelentősebb Pruton túli politikai szeizmikus mozgás után azonnal elkezdik a jól ismert rigmust: Moldova Románia! Tessék egyesülni! Hogy ez mennyire igaz, az ilyenkor mellékes. Itt van például a román diplomácia egyik kiscsillaga, a jelen pillanatban a Népi Mozgalom Párt (PMP) alelnöke ás a párt konzervatív színeiben választási ringbe szálló politikusa, Cristian Diaconescu, aki egy minapi interjúban így érvelt az egyesülés ideája mellett: »Egy biztos történelmi alapokon álló premisszából indulnék ki, amellyel a Prut mindkét partján csakis rokonszenvezhetünk.«
És akkor itt álljunk meg egy mondat erejéig.”
Ellepték a magyar sajtót az elemzések, amelyek egytől egyik arról szóltak, hogy „Románia megelőzött minket”; Talabér Krisztiánnal, a Nézőpont Intézet elemzőjével jártunk utána annak: valóban így lenne?
A tárcavezető közösségi oldalán ecsetelte a magyar álláspontot.
Egyre elkeseredetteben igyekeznek elkerülni a besorozást az ukrán férfiak.
„Besszarábia egyesülése Romániával az egyházon keresztül történik, és már elkezdődött” – jelentette ki Constantin Olariu.
Ez az arány majdnem kétszerese az európai átlagnak.
Valószínűleg most tört össze a román kormányfő.
Az amerikai elnök fogta azt a szabályozást, amely ötven éven át védte a nőket a negatív diszkriminációtól, és ellenük fordította.
Ellepték a magyar sajtót az elemzések, amelyek egytől egyik arról szóltak, hogy „Románia megelőzött minket”; Talabér Krisztiánnal, a Nézőpont Intézet elemzőjével jártunk utána annak: valóban így lenne?
