„Kedves Baloldali Felebarátaim! Látom, hogy a Miniszterelnök vétója mélyen érint Titeket.. Engedjétek meg, hogy egy hasonlattal igyekezzek közelíteni az álláspontjainkat, egy számotokra is jól átérezhető lelkiségű példával. A magyar kormányt kárhoztatni azért, mert a nemzeti érdekkel ellentétes döntést magába foglaló egyezséggel szemben vétót emel, az olyan, mintha egy szakszervezetet állítanátok a szőnyeg szélére, ha keresztbe fekszik egy munkáltatói diktátumnak, ami
a kollektív szerződésben lefektetett megegyezésen kívüli,
a szakszervezetet béklyóba kötő és kiszolgáltató,
a munkavállalók anyagi helyzetét nagyban rontó,
ám a cégcsoport többi cégének gazdaságilag fontos, munkavállalóinak pedig anyagilag előnyös. Vajon a szakszervezet dolga ebben az esetben a cégcsoport más cégeinek prosperitása és a többi cég munkavállalói érdkének képviselete, vagy a saját dolgózóinak a mindenek feletti védelme?
Ha kivesszük a képletből az Orbán-gyűlöletet és a mindent átható kormányellenes hevületet, melyik oldalra állnátok?”