A futball leképezi az egész ország állapotát, nem olyan, mint egy egyéni sportág, ahol akár egyetlen nagy tehetség, egy elhivatott edző, egy kis szakmai műhely is megválthatja a világot. Százezerszámra kellenek a lelkes játékosok, ezrével a pályák, egymással versengő egyesületek. Nálunk hatalmas lemaradásban egyszerre kellett elkezdeni stadiont építeni és edzőt képezni, profi viszonyokat teremteni és falusi öltözőket felújítani, nemzeti sportmédiát létesíteni és nemzetközi futballdiplomáciát kialakítani, megújítani az iskolai testnevelést. A fél évszázadon át lefelé ívelő trendek megfordultak, már tíz éve kifelé jövünk az erdőből, s ennek egyre több a látványos eredménye.
Például?
A negyvennégy év után kivívott Eb-szereplés, a Fradi Bajnokok Ligája csoportkörébe jutása huszonöt esztendő múltán, Gulácsi Péter BL-elődöntője, egész karrierje, Szoboszlai Dominik vagy a Puskás-akadémista Sallai Roland reményteli pályakezdése, hogy Budapestre jön a világbajnok francia, az Európa-bajnok portugál válogatott, de Cristiano Ronaldo klubcsapata is, meg Lionel Messié, és a Puskás Arénában lépett föl a BL-győztes Bayern München az EL-győztes Sevilla ellen a Szuperkupa-mérkőzésen. Mert a történelemben először van olyan stadionunk és futballvezérkarunk, amelynek hajlandóak odaadni ilyen meccseket, és mert a Fradi ilyen ellenfeleket vívott ki magának, mint a Barcelona és a Juventus, miután túljutott a svéd, a skót, a horvát és a norvég bajnokon.”