Lehet, hogy a jóslatok helyesek, de attól még nem a média hirdet ítéletet és végeredményt az elnökválasztáson.
Médiatörténeti mérföldkő november 7-e hazánkban, ugyanis azon orgánumok, melyek eddig a tényszerűség felkent papjainak láttatták magukat, hirtelen pálfordulást tettek, és most már a tényszerűséget ostorozzák.
Nevezetesen arról van szó, hogy egyes jobboldali orgánumok nem hajlandók a) igazolt nyertesként b) elnökként utalni Joe Bidenre, és ezért össztűz zúdul rájuk a progresszív sajtóban és a közösségi médiában.
Egyes progresszív orgánumok eközben vagy azt írják, hogy a) Biden nyert, vagy b) azt, hogy ő lesz az Egyesült Államok következő elnöke, vagy c) azt, hogy már ő az elnök.
Utóbbi orgánumok, például a 444.hu, gúnyos megjegyzéseket is tesznek a kormányközelinek látott médiára, amiért nem ezt írják. Nem minősítve az általuk kritizált szövegeket, megjegyzendő: ők maguk olyan lelkesek, hogy a fenti lehetőségek közül nem is válogatnak, a három opciót egyszerre zúdítják az olvasóra.
Soraim írásakor vezető cikkük címlap leadje szerint „Biden lesz az Egyesült Államok 46. elnöke”, a cikk szövege szerint pedig „az állam húsz elektorával együtt már 273 elektort tudhat maga mögött, többet, mint amennyire minimálisan szüksége volna a győzelemhez, vagyis ezzel a csak Joe-ként emlegetett, veterán demokrata politikus lett az Egyesült Államok 46. elnöke.”
Elképesztő ember ez a Joe, aki képes két ember lenni egyszerre. De itt nem áll meg, mert bár alelnök-jelöltje Kamala Harris volt, és ő maga már elnök, de Harris még csak „leendő alelnök” – legalábbis ennek a cikknek a címlap leadje szerint. Tehát Biden már elnök, illetve majd lesz, de Harrist azért még be kell iktatni.
Az igazság persze az, hogy amit ezek a lapok tényként, hírként megírtak,
Ezzel ezek az orgánumok az újságírás legelső szabályát rúgták fel: a hír szent, a vélemény szabad.
Nyilván érdemes rögzíteni néhány tényt: az Egyesült Államok elnökválasztásának végeredményét nem a CNN hirdeti ki, hanem a december 14-i elektori gyűlés. (A teljes folyamat persze ennél is bonyolultabb, és még a Nemzeti Levéltár is szerepet kap benne; joggal lehetne úgy érvelni, hogy tényszerűen a Kongresszus hiret győztest az elektori szavazatok összeszámolásakor, január 6-án). Ekkor Biden még csak megválasztott elnök lenne, az elnöki beiktatások időpontja hagyományosan január 20.
A fenti cikkek azonnal elbuknak egy egyszerű próbán: ha Biden már nyert, és már elnök, akkor mit fognak megírni ezek a lapok december 14-én és január 20-án? Újra nyert Biden? Újra elnök lett?
Persze, hogy nem, hiszen ezekre nemes egyszerűséggel még nem került sor. Ennek tükrében mi volt a hír, amit meg kellett volna írni?
Ezt követően Biden bejelentette, hogy győzelmi beszédet fog tartani és fogadta a gratulációkat. Nem pedig az, hogy „nyert”, elnök „lett”, vagy „lesz”. Ezek vélemények és jóslatok – még akkor is, ha minden bizonnyal – és ezen sorok írója szerint is – helyesek.
Aki eddig azt gondolta, hogy a progresszív sajtó objektív és precíz – szemben a szubjektív és hanyag jobbos médiával – az ma ismét megbizonyosodhatott róla: a véleményből is lehet hír és az objektív tényközlés is lehet bűn.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Amerika új Európa politikájában több ponton visszaköszönnek a magyar miniszterelnök meglátásai, ami nem jósol szép jövőt az Unió vezetésének.
A jobboldali svájci médiavállalkozó fenyegetés helyett lehetőséget lát a tengerentúli tervekben.
Fényes jövő előtt áll a magyar alumíniumipar.
Európa rekordösszegű védelmi tervekkel készül a konfliktusokra, ám egy friss elemzés szerint stratégiai, politikai és erkölcsi értelemben sincs készen a háborúra.
Az Egyesült Államok elnöke újabb húsz ország állampolgáraival szemben vezet be teljes vagy részleges beutazási korlátozásokat, nemzetbiztonsági okokra hivatkozva.
Merz, Tusk és a többiek minden eddiginél mélyebbre süllyedtek.
Nem megy el a rivális.
A négyéves Medárd napok alatt belopta magát egy ország szívébe. Hőstettét és helytállását jó ideig nem fogjuk feledni. De egyre több helyen felmerül a kérdés, hogy is írjuk helyesen az életet mentő köszönését. Utánajártunk!
