Az új Index nem hogy nem rosszabb, egyenesen jobb

„Hát én most nem leszek népszerű, szerencsémre ábszolúte nem itt a Facebookon keresem a népszerűséget.

Mikor pár napja hagyták el a »régi indexesek« az »őrületesen funky hangulatú« munkahelyüket, kiírtam, hogy a sebtében toborzott mamelukok által előállított motyó szerintem nemhogy nem rosszabb, hanem egyenesen jobb. Begyűjtöttem az obligát anyázásokat, és elhatároztam, hogy ha elég idő eltelt, megint értékölöm a helyzetet, persze csak úgy magamnak.

Nem lett Origo, abszolút nem. Teljesen normális, független hangú, informatív újságot csinálnak a nekem teljesen ismeretlen nevű csicska bérrabszolgák. Bénaságokat, röhejes leiterjakabokat jó hogy bőven felfedezek, de semmivel nem többet, sőt, megkockáztatnám, sokkal kevesebbet mint azelőtt. Az viszont feltűnő, hogy a csicskák sokkal, sokkal több új cikket írnak naponta, mint a száz fáradt funky azelőtt. Ha délután rákattintok a címlapra, határozottan más, mint délelőtt volt.

A Telexnek szívből drukkoltam, még egy kis pénzt is küldtem nekik, de az biztos, hogy nálam jóindulatúbb drukkerük kevés lehetett, pedig a szerzők egyenként inkább antipatikusak voltak, de az egész mégiscsak az index, a zászlóshajó, az izébizé, amit húsz éve olvasok, már az internettót is naponta.

Készültem előfizetni is, ha lenne valami elfogadható konstrukció. (Az, hogy havi háromezer legyen, mint egy nyomtatott napilap, nekem nem elfogadható, ehhez bácsi vagyok, havi háromezerért zörögni akarok a papírral, lecsoszogni a a postaládához, aztán ablakot pucolni vele. [Vö. a szovjetvicc, hogy akkor anyád törölje ki a seggét a rádióval].)

A Telex, fájdalom, egy nagy szar. Afféle kibővített 444, annak a friss bunkósága nélkül, lassú, unalmas, fogalmam sincs mit csinál az összedobott háromszázmillióból az állítólag 50+ alkalmazott. Minden harmadik mókus minden harmadik nap megoszt valamit az MTI-ből, esetleg így-úgy lefordít valamit valahonnan? De vajon mit csinálnak közben? Naponta rákattintok, naponta csalódom.

Kár.”