Vágó István és a Mandiner

Vágó Istvánnak igaza van: a Mandiner munkatársai nagy kedvvel és ennek megfelelő gyakorisággal teszik közkinccsé Facebook-oldalán felbukkanó gondolatait a közélet apró-cseprő eseményeiről.

A Mandiner munkatársai azonban nem Orbán Viktor kegyeit keresik, nem foglalkoznak külön Vágó Istvánnal és az ateistákat sem kívánják a pokolra küldeni. Sőt, semmi bajuk az ateistákkal, ahogy békén hagyják az esőerdőket, a kasztrendszert, és a rózsaszínű bálnákat is. A Mandiner munkatársai nem gonoszak, hanem teljesen mások.

A Mandiner munkatársai megérzik, ha valamin jókat lehet nevetni, vagy éppen bosszankodva az asztalra csapni. Ezért dolgoznak szerkesztőségben, mert ilyen kifinomult érzékeik vannak. És ezért rakják Vágó Istvánt a puding-szekcióba, nem a fajsúlyos hírek közé.

A Mandiner munkatársai tehát szerkesztőségben dolgoznak, és nem ismernek egyetlen más szerkesztőséget sem, ahol az olvasottság ne lenne lényeges szempont. A közszereplő Vágó István szösszenetei pedig hihetetlenül olvasottak. Olyanok nekünk, akár egy falat kenyér.

Ezek a hírek viszont nem azért népszerűek, mert „kutyapicsáztatjuk” Vágó Istvánt, ahogy művelt hősünk fogalmazott a Mandinerrel kapcsolatban egyik korábbi posztjában, hanem azért, mert az olvasók is érzik, amit a Mandiner munkatársai: hogy Vágó István, a közszereplő, a vezető DK-s politikus minden egyes megnyilatkozása öngól, aminek közlését vétek volna kihagyni.

Vágó István posztjaiban nem a politikai vélemény primitívsége, a tartalmi ellentmondások, a zavaros fejtegetések különböző árnyalatai döbbentik meg leginkább az olvasót, hanem a humorérzék és az öniróniára való képesség teljes hiánya. Aztán vagy nevetnek, ahogy a Mandiner munkatársai, vagy simán csak nyomnak egy dislike-ot.