Nem hagyom magam kiszorítani

„Ön, a vidék hangja egyébként örül, hogy az óbudai mérnök helyett, akivel annyi konfliktusa volt, végre egy nyírségi parasztgyerek vezeti Budapestet?

Tarlós Istvánnal sok kérdésben nem értettem egyet, de becsültem a munkáját. Csak éppen nem féltem tőle. Az ő munkamódszere az, hogy berúgja az ajtót, asztalra csap, ordibál. »Rálép a szemüvegedre«. Én meg erre annyit mondtam: »Szervusz, István, hogy vagy?«. Rapcsákon nevelkedtem, engem senki sem tud megijeszteni. Tarlós méltatlan vereséget szenvedett. Jó főpolgármester volt, sokkal jobb, mint Karácsony. Csakhogy a Fidesznek meg kell barátkoznia a gondolattal: az volt a kizökkent idő, nem a mostani. Nem az a csoda, hogy leváltották Tarlóst, hanem az, hogy ilyen sokáig hivatalban tudott maradni. 

Bűnös város? Vörös rongyokba öltözött?

Minden nyugati főváros nyitott város, mindenhol baloldali az irányítás. Nem azt mondom, hogy ez természeti törvény, de azt igen, hogy a politikában vannak bizonyos adottságok, amelyek nem változtathatók meg néhány ciklus alatt.

Az ellenzék visszatérésében azért segített egy győri fazon. Bizonyos Borkai.

Nem titok, hogy sosem voltam Borkai híve. Számomra egyértelmű volt, hogy semmi keresnivalója a közösségünkben. A győri telekbizniszek megakadályozására tettem is lépéseket. Vele kapcsolatban tehát tiszta a lelkiismeretem. Egyébként meg sosem rejtettem véka alá a véleményemet: a Fidesz nagy versenyelőnye, hogy valódi néppárt, sokféle gondolat és habitus megfér benne. A Borkai-féléknek viszont nincs helye a pártban.”

(Valaszonline.hu)