Mit üzen Lázár János azzal, hogy Churchill csupán a pénz miatt aggódott és nem fizette a számláit?

2020. október 23. 11:32

Nem érdektelen NER-kontextusban értelmezni a szöveget.

2020. október 23. 11:32
Pető Péter
Pető Péter
24.hu

„»A mi korunkban, amikor megköveteljük a politikusainktól, hogy a pénzügyi erények eszményképei legyenek, igazán üdvös látni azt, hogy a XX. század legsikeresebb politikai személyiségeinek egyike hatalmas egyéni hiteleket halmozott fel, megrögzött szerencsejátékos volt, nagy összegeket veszített a tőzsdén, sikerrel kerülte az adófizetést, és megkésve fizette a számláit« – írja David Lough a Nincs több pezsgő – Churchill és a pénz című kötetének bevezetésében az egykori brit miniszterelnökről. A pénzügyi tanácsadó egyedi intellektuális kalandba fogott, amikor a pénzhez való viszonyának részletes bemutatásával egészítette ki a történelem leghíresebb politikusainak egyikéről szóló közös tudást, újszerű megközelítéssel gazdagítva a karakteréről szóló emlékezetet. Elképesztő kutatómunkával tárta fel Churchill életének összes pénzügyi emlékét: levelek, hitelkimutatások, adóhivatallal folytatott csaták rajzolják meg az eddig nem ismert oldalt.

Azt, aminek köszönhetően újra elbeszélhetjük a politika és a gazdaság, az egzisztenciális kitettség és a pénzügyi függetlenség, a psziché és a hatalom/pénz zaklatott viszonyát. Ám mielőtt ezt megtennénk, megjegyezzük, hogy a kötet kiadója Lázár János korábbi miniszter és Csepreghy Nándor korábbi államtitkár. Márpedig ha politikus és pénz viszonyáról a kormányból kiszorult, a híreket korábban nem filológiai érdeklődésével uraló fideszes képviselő ad ki könyvet, nem érdektelen NER-kontextusban értelmezni a szöveget.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 43 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
annamanna
2020. október 23. 22:31
A Pető által vázolt problémán csak a lázári bölcsesség fordítottjával lehet segíteni, azaz a következő okoskodással: MINDENKI ANNYIT ÉR, AMIRE INGYEN IS HAJLANDÓ. Amire valaki csak pénzért, anyagi ellenszolgáltatás fejében hajlandó, ott minden esetben felmerül az, hogy azt nem TELJES MEGGYŐZŐDÉSBŐL TESZI. De amiért még neki kell áldozatokat hoznia, amiért még ő fizet, akár idővel, energiával, életerejével stb is, és mégis hajlandó rá anélkül, hogy bárki őt azért kárpótolná, azt az illető teljesen biztosan, ténylegesen akarja. Arról biztosan meg van győződve. Na persze a mostani rendszerben semmibe nem kerülne az sem, hogy valaki akár fizessen is azért, hogy politizálási lehetőséghez jusson - és cserébe kitömje a rokonait.... Tehát összességében ez a fenti okoskodás nem működőképes a jelenlegi pénzrendszerben, ahol mindenki számára az az érvényes alapelv, hogy mindenki annyit ér, amennyije van. Ahhoz, hogy ez működhessen, olyan világrend kellene (Új Világrend, helló), hogy mindenki annyit érjen, amennyire ingyen is hajlandó - ehhez viszont az emberi alaptermészetet kellene olyan módon megváltoztatni, ami gyakorlatilag lehetetlen. Illetve, természetesen ez az alapelv töredékesen ma is működik, mert most is érvényes az, hogy az igazán fontos dolgokért nem fizetnek - ilyen az anya gondoskodása a családról, a gyermekeiről (szemben a bébiszitterrel és bejárónővel, szakácsnővel stb). - ilyen az igazi szerelem (szemben a fizetett kurvával). - és még van néhány hasonló, amikben érvényesül az, hogy az igazán értékes nem kerül pénzbe, míg a csalást, hamisítást meg kell fizetni. Csakhogy ezek, bármennyire is fontosak és drágák egy ember életében, mégsem alkotnak egy teljes, működőképes világrendet, csupán üdítő oázisok az önző letaposások, tarolások dermesztő áradatában. A világ összességében olyan törvények szerint működik, amik nyilvánvalóan tönkreteszik, felszámolják, tönkreteszik és kihalásra ítélik. És ezt nem igazán lehet megakadályozni. Lehet méregetni, hogy az egyik politikus többet lop, a másik kevesebbet - de alapvetően mindegyik ugyanazon elveknek veti alá az életét, gyökeresen egyikük sem gondolkozik másként. Akik nagyon radikálisan másként élték az életüket, és mégis sikeres politikusok voltak, azok valóban nagyon súlyos árat fizettek azért a lehetőségért, hogy az országuk javára valamit tegyenek. Elsősorban Gandhira és Jose Mujicára gondolok, akik közül mindkettő megjárta a börtönt, és nagyon sok fizikai szenvedést is vállaltak, egészen konkrét nyomorgásig, nélkülözésig, Gandhinál önkéntes éhezésig, Mujicánál az önfenntartó paraszti gazdálkodásig.... - ők mindketten egy totálisan más erkölcsi világrendszer letéteményesei, és ehhez a teljesen más erkölcsi világrendhez mindenki csak egyenként, önkéntesen, és talán csak fokozatosan csatlakozhat, mert ők sem egyik pillanatról a másikra jutottak el azokra a gondolatokra és életviteli szabályokra, amiknek alárendelték magukat. Ehhez természetesen politikusnak sem kell lenni, ezzel mindenkinek magának kell szembenéznie.
luisbathhelena
2020. október 23. 19:52
Ha NER-nek más értelme nem volt, mint hogy ezek a barmok becsavarodjanak és az egész világot egy NER szemüvegen át magyarázzák-már megérte :))
CirmoS
2020. október 23. 15:15
Pető PETRA!................
Volo
2020. október 23. 14:36
Ezt csak te próbálod ( nem, nem értelmezni!b) hanem félremagyarázni... Már megint a hazudozás, félrebeszélés...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!