„Szó sincs arról, hogy ne hinnék bárki változásában. Én is sokat változtam. A Jobbiknak mint pártnak az őszinte szándékára, a szélről középre húzódásra számos bizonyítékot is látok. Vezetői nem estek Orbán csapdájába, nem álltak be mellé cigányozni Gyöngyöspata után, buzizni Dúró Dóra után. Szükségünk van egymásra a szövetségben. De egyáltalán nem lehetetlen kívánság igent mondani a Jobbik partnerségére, és nemet a rasszizmus undokságaira. Épp azért nem lehetetlen, mert a Jobbik vezetése megmutatta, hogy képes rá. Ha színből, ha szívből: jelentősége van annak, hogy félmillió szavazójuk lelkét nem mérgezik, jó esetben őket is középre vezetik. Nekik sem lehet könnyű elfogadni pl. engem és a hozzám hasonló meggyőződésűeket.
A jelölés bűneiért nem a körzetben fizettünk meg. De még nem tudni, milyen ára volt máshol, országosan. Energiákat kötött le a kampányból, amelynek középpontjába kényszerből a vádak elleni védekezés, az összefogás önértékének hangoztatása került, a térség problémáiról és esélyeiről szóló mondandók helyett.