Miért kellene kivételezni a Klubrádióval? 

Szadai Károly, a Médiatanács tagjának írása

Essünk túl a nehezén, vagyis a jogi szövegen! A Médiatörvény szerint „nem lehet megújítani a (médiaszolgáltatási) jogosultságot, ha a […] médiaszolgáltató […] az e törvényben foglalt rendelkezéseket ismételten vagy súlyosan megszegte, vagy […] médiaszolgáltatási díjtartozással rendelkezik”.

Ez áll a Médiatanács döntésének hátterében, ezért nem hosszabbította meg a Klubrádió 2021 februárjában lejáró médiaszolgáltatási jogát. Sem több, sem kevesebb. Az ismételt vagy súlyos szerződésszegés 1996 óta része a magyar médiatörvényeknek. A vitát itt akár le is zárhatnánk.

A döntést azonban hatalmas felháborodás kísérte Battonyától Nemesmedvesig, sőt még az Óperencián is túl. Sokan összehordtak tücsköt-bogarat, a Médiatanács kapott hideget-meleget. (Személyes kedvencem: „A Médiatanács a törvényre fogja, amiért nem hosszabbít a Klubrádióval.”) Most, hogy az (első) vihar porfelhői lassan elülnek érdemes áttekinteni mit értenek-magyaráznak félre azok, akik politikai botrányt generálnak a döntésből. 

*

Nézzük a részleteket, és vizsgáljuk meg a Klubrádió híveinek érveit! 

Először is talán azt, hogy kié a frekvencia. „Elvették a Klubrádió frekvenciáját!” – szól a felháborodás. Nos, a frekvencia – mint korlátos erőforrás – a magyar állam tulajdona. Ezt a tulajdont használatba adhatja többféle célra, ennek a hasznosításnak talán legközismertebb példája a földfelszíni analóg rádiózás, de a mobiltelefonok is a frekvenciaspektrumot használják. Az államnak a frekvenciák hasznosításából komoly bevétele van. Idén márciusban az NMHH 128 milliárd forintért adott „bérbe” három frekvenciasávot a három nagy mobilszolgáltatónak, tizenöt évre. 

A közvetlen anyagi haszon mellett közvetett haszna is származik a nemzetgazdaságnak az értékesítésből, hiszen az olyan korszerű technológiák bevezetése, mint az 5G, növeli a versenyképességet, áttételesen az adóbevételeket, és nem utolsó sorban számos területen jobb szolgáltatást biztosít a felhasználóknak, vagyis nekünk. 

Az analóg földfelszíni rádiózás esetében is a fenti két szempont játszik főszerepet. Az állam a frekvenciaspektrum erre alkalmas részét hasznosítja. A hasznosítás jellegét tekintve kereskedelmi, közösségi és közszolgálati. A rendszerváltás után – nem túl meglepő módon – az állam elsősorban kereskedelmi rádiózás céljára hasznosította a frekvenciákat, olyannyira, hogy a nemzeti főadó, a Kossuth Rádió is csak 2002-ben jutott országos FM sugárzási lehetőséghez. A kereskedelmi rádiók – akárcsak a mobilszolgáltatók – díjat fizetnek a frekvenciahasználatért, a másik oldalon viszont bevételeik vannak a reklámidő értékesítéséből. Rádiózás, a Médiatörvény szerint „a Médiatanács által kiírt és lebonyolított pályázaton történt nyertessé nyilvánítás és hatósági szerződés alapján végezhető”. 

Ez a szabály, mely szerint pályázat útján lehet jogosultságot nyerni és szerződésben kell rögzíteni a médiaszolgáltatási jogosultság feltételeit, nem csak a kereskedelmi, hanem a közösségi rádiókra is vonatkozik. Nekik azonban az állam térintésmentesen biztosítja a frekvenciát, vagyis azt ingyen használhatják, nem kell médiaszolgáltatási és frekvenciahasználati díjat sem fizetniük és még reklámozhatnak is – mert a közösségi rádiózásnak is vannak költségei, és valamiből élnie kell a szolgáltatónak. 

A szerződés, ami a Médiahatóság és a médiaszolgáltató között jön létre a nyertes pályázaton nyugszik. Ebben a pályázatban kell olyan vállalásokat tenni, mint például a szöveg és a zene aránya, az ismétlések aránya vagy a zenei kvóták – magyar és külföldi zeneszámok aránya – betartása. Ezeket a vállalásokat tehát nem „erőlteti rá” senki a pályázóra, ő vállalja, mégpedig azért, mert abban bízik, hogy ezért plusz pontokat kap az értékelés során. A pontozás, és az értékelés szempontjai természetesen nyilvánosak, előre tudottak, a pályázaton bárki indulhat. (Zárójelben jegyzem meg: az ugye elképzelhetetlen, hogy valaki irreális vállalásokat tesz csak azért, hogy nyerjen, de esze ágában sincs betartani azokat.) 

A felek szerződésben rögzítik tehát, hogy kinek milyen vállalásai és kötelezettségei vannak. A szerződés határozott időre szól – a Klubrádió esetében hét évre –, és a Médiatanácsnak feladata, hogy annak betartását ellenőrizze. A szerződés az érdekelt feleket védi. Védi a Médiahatóságot (s a szervezeten keresztül az adófizetőket), amely felelős a közkincs hasznosításéért, védi a médiaszolgáltatót, mert kiszámítható működési környezetet teremt, és védi a pályázaton nem nyertes versenytársakat is, akik biztosak lehetnek abban, hogy a győztesen számonkérik a vállalásait. 

Ahhoz, hogy a szerződés betartását ellenőrizni lehessen, a rádióknak adatokat kell szolgáltatniuk, mégpedig azért, mert az ellenőrzés alapvetően önbevalláson nyugszik. Ez azt jelenti, hogy a rádióknak havi rendszerességgel nyilatkozniuk kell arról, hogy teljesítették-e a pályázatban vállaltakat. A Médiahatóság csak szúrópróbaszerűen ellenőriz, mivel ma Magyarországon elég sok kisebb-nagyobb rádióállomás működik és egyszerűen képtelenség minden rádióállomás minden műsorpercét ellenőrizni. Ezek az ellenőrzések nyilvánosak és a Médiahatóság honlapján megtalálhatóak. 

Ha az ellenőrzés megállapítja, hogy a médiaszolgáltató nem a szerződésben foglaltak szerint jár el vagy megsértette a törvény előírásait, és a jogsértés csekély súlyú (nem ismételt), a Médiahatóság felhívja a figyelmet a mulasztásra anélkül, hogy büntetne. Ugyanis a büntetés senkinek sem érdeke. A büntetés annak bizonyítéka, hogy a médiaszolgáltató nem akarja, vagy nem tudja betartani a vállaltakat. Ha pedig ez így van, akkor a közvagyon nem megfelelően hasznosul, a közcél nem valósul meg. Ha mégis büntet a hatóság, akkor azt alapos okkal teszi és igyekszik méltányos lenni, különösen a közösségi rádiókkal szemben. Ezért, és mert a fokozatosság és arányosság elveit igyekszünk követni, igen alacsony bírságokat szabunk ki. A pár tízezer forintos bírság egy kisvárosi rádió esetében fájdalmas tud lenni. Nem akarom elhallgatni azt sem, hogy a fokozatosság és arányosság elveit a bíróság is számonkéri a Médiahatóságon. A televíziók, rádiók, különösen a nagyobbak, akik megengedhetik maguknak, hogy a Médiahatóságéval azonos méretű jogi csapatot alkalmazzanak, a legkisebb bírságot is bíróság előtt támadják meg. A bíróság pedig nagyítóval vizsgálja a felügyelet döntéseit, és nem ritkán úgy érvel elmarasztaló döntéseiben, hogy a nagyobb bírság aránytalanul korlátozza a nyilvánosságot. 

Érdemes azt is megjegyezni, hogy – a globális médiapiac változásait látva – a rádiókat kifejezetten támogatja a Médiahatóság. Évről évre többszáz millió forintot oszt szét a pályázók között, legyen szó műszaki fejlesztésről, műsorkészítésről vagy rezsiköltségekről. Az elmúlt négy évben nagyjából három milliárd forint került így a rádiós piacra. Ebből az összegből a Klubrádió is részesült, már amikor pályázott. 

*

De vissza a konkrét döntéshez! Ahogy azt már említettem a frekvenciát nem lehetett elvenni a Klubrádiótól, mert az soha nem volt az övé, csak használatba kapta, határozott időre. Meghosszabbítani sem lehetett a jogosultságát, mert azt a törvény – az elkövetett jogsértések miatt – kifejezetten tiltja. A jogsértések – és itt felesleges azon vitatkozni, hogy csekélyek vagy súlyosak voltak – ismétlődtek. A bírságok kisösszegűek voltak, ez sem véletlen, a fokozatosságot és az arányosságot figyelembe véve járt el a hatóság.

A Klubrádiót a Médiatanács nem akarja elhallgattatni, többször támogatta is, a műszaki fejlesztését éppúgy, mint a (hír)műsorkészítését. A Klubrádiót nem „büntette kétszeresen” semmilyen szervezet, a kisösszegű büntetések a törvényi előírás megsértése miatt történtek, a médiaszolgáltatási jogosultság automatikus meghosszabbítása pedig nem jár egyetlen médiatulajdonosnak sem.  

A Klubrádió esete korántsem egyedi, például 2019-ben négy helyi rádió jogosultságát nem hosszabbította meg a Médiatanács. És láss csodát, a négy közül három azóta megnyerte a frekvenciára kiírt pályázatot, és újabb hét évre elnyerte a műsorszolgáltatás jogát. A negyedik esetben most van folyamatban a pályázat. 

A Médiatanács 2010-es megalakulása óta több szerződést is felmondott: a médiaszolgáltatási díj nem fizetése (amely egyébként a törvényben kimondott súlyos jogsértésnek minősül), vagy a szerződéses biztosíték hiánya miatt, vagy egyszerűen mert a pályázat nyertese nem végzett médiaszolgáltatási tevékenységet. Magyarországon ma 152 (!) kisebb-nagyobb vételkörzetű rádióállomás működik. A Klubrádiónak pontosan ugyanazokat a szabályokat kell betartania, mint mindenki másnak, és csak azért, mert a hangja messzire hallatszik, nem lehet kivétel. 

Vannak, akik úgy gondolják, hogy a döntés „kisstílű akadékoskodás”, némi nagyvonalúsággal átléphettünk volna a „jelentéktelen bürokratikus akadályokon”, vagy ha Médiatanács „igazán akarta volna, akkor meghosszabbíthatta volna” a Klubrádió jogosultságát, valójában „politikai okból kellett elhallgattatni” az „utolsó független rádiót”. Ezek a felvetések ugyan a Médiatörvényen kívül esnek, de talán érdemes röviden reagálni rájuk. Fentebb talán sikerült felvázolnom, hogy egyrészt nincs olyan, hogy „jelentéktelen bürokratikus akadály”, a törvényt kell alkalmaznia a Médiatanácsnak, nem is beszélve arról, hogy ez a szabály a kezdetek, tehát 1996-óta, huszonnégy éve része a magyar médiaszabályozásnak, minden magyar médiaszolgáltató tisztában van vele. Ráadásul a Médiatanács döntései bíróság előtt meg is támadhatóak – nota bene, meg is támadják azokat.

Mi a következő lépés? A Médiatanács pályázatot ír ki. Minden törvényi, kötelező határidő betartásával december közepéig várjuk a pályázatokat, a Klubrádió Zrt. is pályázhat. A Médiahatóság célja, hogy a budapesti 92,9 MHz frekvencián 2021. február 14.-e után is közösségi rádiózás folyjék