„A szólásszabadság jóval több, mint jog: egyben magatartás, tudatállapot, egy reflex. Nem csupán a bíróság előtt kell kikényszeríteni, hanem a társadalom minden szintjén el kell sajátítani; tisztelni és ápolni kell.
Amikor egyesek úgy érzik, jobb, ha nem mondják el a véleményüket még szűk körben sem; amikor ez a jog egy kicsiny nevető csoport egyirányú utcájává válik; amikor egyes gondolatok megkérdőjelezése társadalmi bűnné válik; amikor csupán egy gondolkodásmód fogadható el a mikrofon bekapcsolása után, akkor a szólásszabadság nem több üres fogalomnál, porhintésnél. Sőt, mi több, a más véleményen lévők elhallgattatásának perverz eszközévé válik… a szabadság nevében.
Sajnos már eljutottunk idáig, ahol ez a »politikai korrektség« eufemizmusa mögé bújtatott mérgező, totalitárius ideológia irányítja a nyugati társadalmakat. Gramsci álmait valósítják meg: először leuralják a médiát, a kultúrát, az oktatást annak érdekében, hogy könnyedén, mint érett termést, arassák le a politikai hatalmat. Ebben a tisztességtelen harcban Quinn Simmons távirati stílusú kiállása nem csupán egy intő jel a szólásszabadság megvédése érdekében, egyúttal a bátorság jele is egy olyan világban, ahol erre mérhetetlenül nagy szükség van. Miközben a Charlie Hebdo és a kóserüzlet elleni terrortámadás elkövetőit ítélik el most Franciaországban, azon gondolkodom, vajon minden különbözőséget félretéve létezik-e olyan emoticon, legyen az fekete, fehér vagy sárga, amivel egyszerűen kifejezhetjük: je suis Quinn Simmons.”