„Az – egyébként minőségileg igencsak egyenetlen színvonalú és sokszor nem biztonságos – magánellátás mára nem csak a tehetősek luxusa, hanem akár az alsó középosztály muszáj-megoldása, rengeteg pénzért, mert a közellátás vagy nincs, vagy iszonyú várakozással jár. A magánegészségügy egyre több NER-közeli személy számára igenis üzlet, és hát van benne növekedési potenciál.
Jött még a jogviszonnyal nem rendelkező betegek büntetése, fizetni kell a közellátásban, ha hat hónapig nincs rendezve a járulékfizetés. Ez a társadalombiztosítási kockázatközösséggel, szolidaritási elvvel ellentétes szabály minden képzeletet felülmúl, és egy teljesen egyértelmű üzenet minden magyar biztosított felé: végső soron gondoskodj magadról.
Egyébként ez a szabály jelenleg azokat a munkavállalókat is sújtja, akik a járvány miatt hazatérnek az EU-s országokból. A külföldi vagy belföldi bürokrácia útvesztőiben elveszett magyarok nem tudnak »önkéntes alapon« visszajelentkezni a magyar rendszerbe, amíg a korábbi munkáltatójuk helye szerinti tagállam biztosítója – akár több hónap késéssel – nem igazolja, hogy ők már ott nem biztosítottak. Pedig a magyar politikai retorika visszavárja ezeket a munkavállalókat és az EU-s szabályozásnak sem lehetett célja ez a több hónapnyi bizonytalanság.
Szóval itt tartunk azzal kapcsolatban, hogy mit gondol ez a kormány a betegekről és arról, köz- vagy egyéni felelősség-e a betegség, mint kockázat.
Erre érkezett a járvány, amelynek első hullámában a nemlétező covid beteg is többet ért a létező másik betegnél. És most jön a kétségbeejtő második hullám, nulla védekezéssel, komikus megjegyzésekkel arról, hogy kerüljük a tömegrendezvényeket és hordjunk maszkot.”