A Jobbik gyors zuhanása egyértelműen az ellenzéki összefogás eredménye, hiszen miután Vona Gábor meghirdette a néppártosodási stratégiát, tehát a baloldalhoz történő közeledést, a jobbikos szavazók elbizonytalanodtak, és növelték a bizonytalanok, majd más pártok – főként a Fidesz – szavazótáborát.
Vona Gábor a 2018-as parlamenti választás előtt még nem volt hajlandó nyíltan összefogni Gyurcsány Ferencékkel, azonban a távozása után Sneider Tamás, majd Jakab Péter vezetésével arra az álláspontra helyezkedtek, hogy már nyíltan együttműködnek Gyurcsány Ferenccel és a többi baloldali párttal.
Ennek az identitásvesztésnek hatására az elmúlt két évben a Jobbikot a 2018-as szavazóinak 85 százaléka otthagyta, így az egykori nemzeti párt a magyar politikatörténet egyik leggyorsabb és legnagyobb összeomlását produkálta.
A Jobbik a sorozatos pártszakadások és támogatottságcsökkenés hatására mára annyira meggyengült, hogy azokon a településeken sem képes már jelöltet állítani, ahol két éve még jelentős erőnek számított. Ez történt Karcagon is, ahol a szeptember végi időközi választáson a Fidesz jelöltjével szemben az ellenzéki összefogás színeiben nem indult jelölt, miközben a 2018-as parlamenti választáson a Jobbik még az országos átlagnál magasabb, 25,3 százalékos eredményt ért el.
Ez annak a jele, hogy míg korábban az ellenzéki pártok közül vidéken a Jobbik volt a legerősebb és ennek a pártnak volt a legnagyobb szervezeti hálója, mára ez gyakorlatilag teljesen szertefoszlott. Így a Jobbik egyre kevésbé értékes préda az ellenzéki összefogás baloldali pártjai számára, hiszen már vidéken sem tud pluszszavazókat behozni egy együttműködésbe.