Nincs jelentősége annak, hogy Bergoglio atya, Róma püspöke mit mond médianyilatkozataiban.
Támogatja Ferenc pápa a melegek élettársi kapcsolatát, s mindezt egy filmben nyilatkozza az egyházfő – olvassuk a hírekben.
Az egész világ felbolydult, egyesek ünnepelnek, mások siránkoznak. Persze amit egy pápa mond, az mindig érdeklődésre tart számot. De azért azt érdemes eszünkbe vésni, hogy random pápai nyilatkozatok, interjúk
A megfelelő ünnepélyességgel kihirdetett, megfelelő formalitásokkal rendelkező pápai szövegek kötnek, nem eldobált félmondatok.
A pápa új nyilatkozata nem, de a Hittani Kongregáció ezen nyilatkozata azonban részét képezi a pápai tanítóhivatalnak.
A tény: az Egyház hagyományában a pápa személyisége és magánvéleménye totálisan érdektelen. Aki másképp gondolja, az bálványimádás tárgyává teszi éppen azt a hivatalt és annak biztosítékát, akinek pont ezt kellene megakadályoznia.
A mindenkori pápa életében tett nyilatkozatainak csak egy töredéke az, ami a tanítóhivatal részét képezi. Azonban az általa létrehozott és a tekintélyével felruházott hivatalok dokumentumai szinte mindig ennek a tanítóhivatalnak a részét képezik.
Azok, akik olyan gyakran ujjonganak Ferenc pápa kijelentései felett, s azokat megfellebbezhetetlen tekintélyű mondásoknak tekintik, miért nem igyekeztek ugyanígy tenni mondjuk XVI. Benedek vagy II. János Pál idején? XVI. Benedek pápa például pápai tanítóhivatali dokumentumban kérte, hogy legyen minden plébánián régi rítus, és oktassák azt minden szemináriumban.
Egyébként ha Ferenc pápa
hiszen a helyi püspök eldönthetné, igazat ad-e a pápának vagy sem. Ferenc azonban csak beszél a decentralizálásról, a gyakorlatban épp, hogy ellenkezőleg cselekszik.
Ferenc pápa pontifikátusa kezdete óta sokat tesz a nemzetközi baloldal véleményvezéri szerepéért (egyes források szerint például 2016-ban Hillary Clinton kampányát támogatta, és tombolt, amikor Donald Trump nyert).
A tömegkommunikáció kora előtt amúgy nem játszott túl nagy szerepet a pápa a mindennapi hívek életében. A háttérben összefogta és irányította az egyházat, de jó, ha a nevét ismerték a városi, falusi templomok nyájai. A pápák nagy ritkán írtak egy-egy enciklikát, de a 19. század vége előtt az sem volt nagyon szokásban.
Ferenc – aki Róma püspökének és Bergoglio atyának nevezte magát megválasztása után, nem pedig az egyház fejének, ezzel aláásva saját tekintélyét – médianyilatkozataira tehát felesleges túl sok figyelmet szentelni. Túl sok van belőlük és túlságosan ellentmondásosak.