A kialakult társadalmi – és egyházi – vita kapcsán felhívom a figyelmet a szeretet és a józanság lelkületének fontosságára. Óva intem saját egyházi közösségünket, de a szélesebb közvéleményt is attól, hogy egy fontos és bonyolult kérdésről zajló vita hevében a megfontolt érvek helyét az indulatok szülte megfogalmazások vegyék át. Különösen is kerülendő vitapartnereink személyi integritásának, meggyőződésének, hitének, hitelességének a megkérdőjelezése.
A mesekönyv kapcsán sajnálatos módon elszabadultak az indulatok. Számomra elfogadhatatlan – mert súlyos történelmi emlékeket ébreszt – bármilyen könyv akár szimbolikus megsemmisítése. Ez a gesztus a számunkra, protestánsok számára oly fontos lelkiismereti és véleménynyilvánítási szabadság megkérdőjelezését hordozza magában. De helytelenítem azokat a megnyilvánulásokat is, amelyek gúnyt űznek olyan, számunkra különösen fontos értékekből, mint család, hűség, a teremtett világ védelme vagy hazaszeretet.
Kövessük tehát inkább az erő, a szeretet és a józanság lelkét (2Tim 1,7), és folytassunk erről a számunkra is oly fontos kérdésről türelmes párbeszédet egymás között és a társadalomban. Mindeközben hallgassuk meg egymás véleményét, és a másik emberi méltóságát tartsuk tiszteletben. Kövessük figyelemmel a pszichológusszakma belső vitáját, és mérlegeljük józanul érveiket. Üdvözlöm, hogy egyházunk lelkészakadémiája is napirendre tűzte a szexuális nevelés témáját. Ott minden bizonnyal lesz lehetőség a kérdésről folytatott elmélyült, nyugodt, szakmailag és teológiailag egyaránt megalapozott eszmecserére.