Egymástól távolságot kell tartanunk, Istentől azonban nem

„Kicsit térjünk vissza az MKPK elnökségéhez. Néhány hete újabb öt évre bizalmat kapott. Mit lát most a legfontosabb feladatnak?

Az átalakulás, amelyre az elmúlt öt év kapcsán utaltam, nem zárult le, a jövőnket is érinti. Egyrészt benne vagyunk a járvány második hullámában, amely extrém kihívások elé állít bennünket, másrészt fölgyorsult a szekularizáció is. Ezért sürgetem egyházmegyénkben is az evangelizációt, keressük annak lehetőségét, hogy az evangélium üzenetével meg tudjuk szólítani az embereket. Csak egy példa, amely rávilágít a helyzetre: már rég vége annak az időszaknak, hogy a templomban, egyházi közösségekben meghirdetett programokra tódulnak az emberek. Ma nem jönnek, személyesen kell megszólítani őket.

Miért?

Azért, mert sokan a neveltetésük folytán semmi kapcsolódással nem rendelkeznek az egyházhoz. Jobb esetben meg vannak keresztelve, de sosem gyakorolták a hitüket, nem volt közösségélményük. Az evangélium elég gazdag, attól nem félek, hogy maradna társadalmi réteg vagy csoport, amely számára nincs mondanivalónk. Csakhogy ezzel a mondanivalóval ki is kell tudni állni! Krisztus minden embert üdvözíteni akar, mindenkit hív magához. Nem mulaszthatjuk el azokat a lehetőségeket, amikor az evangélium üzenetét hirdethetjük. Nyilván egyéni döntés, ki él ezzel és ki nem. De ne éljenek olyan emberek közöttünk, akik a mi hibánkból fakadóan nem ismerhetik meg Krisztus üzenetét.

Az ebben közreműködni kívánó, katolikus világi értelmiségiek számára tud adni iránymutatást, hogy kik felé és milyen üzenettel érdemes nyitni?

Feltétlenül! A Megújulás a szeretetben körlevél is pont azzal a céllal jött létre, hogy az egyházban élő, elkötelezett civilek könnyebben tudják munkájukban és földi hivatásukban a keresztény értékrendet megvalósítani. Ki kell emelnem az életvédelem kérdését. Nagyon nagy terület tartozik ebbe a témakörbe: a klímaváltozástól az emberi élet fogantatásán át annak végéig minden. Meggyőződésem, hogy sokkal több figyelmet kellene fordítani az állami törvényekben is az életvédelemmel összefüggő, lelkiismereti kérdésekre.

Mire gondol?

Például ne kötelezzék az orvostanhallgatókat abortuszon való részvételre, ha keresztény hitük miatt nem szeretnének ebben részt venni. A jelenlegi helyzetet nem lehet másnak tekinteni, mint a lelkiismereten tett erőszaknak. De mondhatnám azt is, hogy sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani a házasságon kívül fogant életekre, akiknek a születését nem kívánják. Ma nagy számban születnek gyermekek családon kívül is, nem szabad, hogy az abortusz azért legyen reális alternatíva, mert ezek az anyák nem kapnak helyzetüknek megfelelő segítséget. Ráadásul sok gyermektelen házaspár szívesen örökbe fogadná ezeket a gyermekeket. Jó lenne ennek a gyakorlatát is megkönnyíteni. Elindult ugyan egy változás, de virágzik a számomra még mindig nagyon fájdalmas lombikprogram. Ezt teljesen ki kéne iktatni a gyakorlatból, súlyos bűnöket követünk el vele! Az emberi élet továbbadása nem technológia kérdése, hanem két ember, egy férfi és egy nő szeretetkapcsolatát feltételezi, nagyon komoly lelki vonatkozásokkal a háttérben. Vannak a keresztény hit alapján is támogatható gyakorlatok, amelyek bizonyítottan hatékonyak – és nem jár velük a megfogant életek elpusztítása, mint a lombikprogrammal.”