Dúró néni meséje

„Volt egyszer, hol nem volt, egy Trianon által megharmadolt földön, hetedhét határon hál’ Istennek is túl, mondom, a földön, amit Csonka-Burgumnak hívnak, s az irgumok lakják, volt egyszer egy csenevész politikuspalánta, úgy hívták, hogy Dúró néni. Dúró néni már kisirgum kora óta szeretett volna politikus lenni, sóvárogva figyelte a Nagy Házat, amelyben az ország fazeka volt, s amely fölött a Fő-fő Irgum uralkodott. Szeretett volna ő is Fő-fő Irgum lenni, hiába tudta, hogy a női irgumokat nem erre nevelik.

Felkerekedett egyszer, gondolta, megnézi belülről is, be is ment az ajtón, s hát, ott annyi volt az urambátyám (és néhány uramnéném), hogy Dúró néni csak meresztette a szemét, hogy juthatna ő is az országfazék mellé. Szeretett volna ő is pénzt, paripát, fegyvert, mert hát nem is igazi politikus, akinek nincs. De hát ott marakodtak a grófok, bárók, hercegek, meg a néhány uramnéném is a koncon, a nagy parlamenti kupola alatt, s Dúró nénire rá se hederítettek.”