Igaza van Dúró Dórának, sajnálom
Vajon van olyan liberális lap, amely az anyaságról, apaságról, nagyszülőségről nem csupa undorral beszél? Az emberi viszonyoknak nem csak az árnyoldalait vesézi?
Valóban csak ártalmatlan mese, nincs itt semmi látnivaló?
„Nem szeretnék felülni a könyvdarálás nácirettegős vonatára, mert minden rendszerben csináltak ilyet: égettek könyvet feudális államban, liberális demokráciákban, nemzeti szocialista államban, korporatív fasisztában és bolsevikben egyaránt. Politikai hovatartozástól függetlenül tartom indulatkezelési elégtelenségnek és primitív babonának, mikor egy problémás szellemi terméket a fizikai hordozója megsemmisítésével akarunk kezelni. Nehéz eldönteni, hogy a vudu boszorkány próbál-e kárt tenni egy szimbólumban, amitől azt várja, a való életben is hat majd, vagy egy frusztrált gémer áll neki püffölni a monitort, mert haragszik a játékra. Ugyanakkor döbbenetes az álnaivitás is, ami nem érti, mi is a probléma egy mesekönyvvel, ami jó sztálini módra satírozza ki a klasszikus karaktereket, hogy kicserélje őket az aktuális ideológia prototipikus alakjaira, roma Pöttöm Pannára és meleg Hamupipőkére.Valóban csak ártalmatlan mese, nincs itt semmi látnivaló?
Érdekes megközelítés. Ha a mesék ártalmatlanok, akkor miért kell a meglévőket is átírni? Esküszöm, soha nem gondolkodtam gyerekként azon, hogy vajon Pöttöm Panna bőrszíne milyen. Fehér ember vagyok, ezért fehérként képzeltem el, de ha cigány anya meséli cigány gyermekének, a mese keretei éppen úgy engednek teret a fantáziának a barna bőr felé. Ettől mindenkié Meseország. Felháborító lenne, ha a kiadók hirtelen fehér keresztény Hüvelyk Matyiról dobnának piacra könyvet? Azt gondolom, igen, mert teljesen szükségtelenül szűkítené egy mese fantáziakereteit, és rekesztene ki belőle gyerekeket, megakadályozva, hogy a saját igényeiknek megfelelően használják a saját fantáziájukat. Ebben az esetben a hozzáadott »fehér keresztény« tehát nem hozzáadna a meséhez, hanem éppen elvenne belőle.
És nagyon szépen kérem, ne érveljünk azzal, hogy »ez csak egy mese, ami nem árthat«. Hogy egy adott mese ártalmas vagy ártalmatlan-e, ez lehet vita tárgya, hogy a mesék általában fontosak-e annyira, hogy mellőzzük a »csak« szót, azt azért tartom eldöntött kérdésnek, mert ha valakik szerint át kell írni őket, mert alkalmatlanok a gyerekek identitásképzésére, akkor szerintük is fontos.Transzszexualitás? Bántalmazó gyermekkor? Rasszdiverzitás? Nos, el kell, hogy keserítsem azokat az olvasókat, akik a gyűlölködéshez jöttek érveket gyűjteni: ezek eddig is szerves részét képezték a nyugati kultúrának.”