Feszültség és egykedvűség, szürreális jelenetek és mélyen emberi segítségnyújtások: e sorok írója légzési panaszai nyomán megjárt egy kórházi Covid-osztályt.
Vajon hogyan néz ki egy nap egy kórházi Covid-osztályon a járvány második hullámának idején? Szervezettség vagy kapkodás uralkodik az elkülönített részlegeken? Kórházi ágyból vagy ápolóból van kevesebb? Fiatalok vagy idősek kerülnek be a kórházakba?
A valóság – legalábbis az a valóság, amit e sorok írójának volt alkalma megtapasztalni –
A csütörtök délutánt az egyik fővárosi kórház fertőzöttek számára elkülönített részlegén töltöttem, ahová nehézlégzés panasza miatt kerültem. A tünetek előző este kezdődtek, de csütörtök reggel a munkahelyen súlyosbodtak. Néhány hír megírása után már reggel nyolckor elhagytam a szerkesztőséget, és a háziorvossal konzultálva mentőt hívtunk. Mint kiderült, koronavírus-gyanú esetén a mentőknek két órán belül ki kell érkezniük, de a mentőautók száma és a személyzeti kapacitás ennek a követelménynek is gátat szab, főleg sűrűbb napok esetén. Ilyen volt a csütörtöki is, így aztán a mentősök valamikor dél körül érkeztek meg.
Bár a gyorsteszt negatív eredményt mutatott, nem szűnő panaszaim miatt kivizsgálást kértem abban a hitben, hogy ez valamelyik sürgősségi osztályon fog megtörténni. Azonban a nehézlégzés jelenleg vezető tünet, ráadásul nem engedhetnek be gyanús személyeket a kórházak más részeibe, így maradt a „vörös zóna”.
Felvetődik a kérdés, hogy miért nem lehetett ezt kivizsgálni más osztályokon,
se pozitív, se negatív. Bizonyára ennek is megvannak a szakmai indokai.
A négy fal között
De minden rosszban van valami jó, így legalább lehetőségem nyílt első kézből megfigyelni, amit a szerencsés nemfertőzöttek csak találgathatnak: mi történik a kórházak falain belül, fel van-e készülve az egészségügy a nagy rohamra?
Merthogy a járvány egyáltalán nem lassul, sőt! Nagyjából kétóránként érkezik új beteg a kórházba, de van, hogy egyszerre négyen is beesnek. Aznapi, pár órás tapasztalatom alapján minden adott ahhoz, hogy ellátásuk nagyobb csúszások nélkül – értsd: a betegek számától és az ebből adódó várakozási időtől függően 1-2, rosszabb esetben 3-4 óra alatt – megtörténjen. A szükséges eszközök rendelkezésre állnak, a tesztelés után mindenkin komplex laborvizsgálatot végeznek, majd állapotuknak megfelelően irányítják tovább őket.
Két probléma viszont a laikus számára is megfigyelhető: egyrészt az elkülönített részleg nagyon kicsi alapterületű, emiatt egymás hegyén-hátán várakoztak a páciensek vagy ötven négyzetméteren. A másik: ha nagyon megugrik a várakozó betegek száma, hirtelen kevés lesz az ápoló. Ez viszont azt is jelenti, hogy
gyakorlatilag órákon keresztül rohangálnak egyik betegtől a másikig. Vérvétel után infúzió, a tesztelés után az adminisztratív feladatok ellátása következik – és akkor a fekvőbeteg idős emberek tisztába tevéséről még nem is beszéltem.
Gengszterrap és „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország”
Tanulságos az idős betegek - merthogy kilencven százalékban róluk van szó – viselkedése is. Volt, aki egykedvűen, faarccal ülte végig a várakozási idejét; más a vadidegen szembeülőnek kezdett sztorizgatni az életéről; megint más pedig fennhangon bizonygatta azt, hogy ő nem beteg, és azonnal vigyék haza, ha nincs szabad mentő, hát taxival.
Egy idős néni vízért könyörgött, majd amikor az ápoló a WC-ből hozott neki egy pohárral, közölte hogy még mit nem, ha „azt a szennyvizet” oda meri neki adni, ráönti. Ez persze az agyonterhelt, néha frusztrált ápolók részéről is ellenreakciókat vált ki, amelyek a legtöbbször valami vicces megjegyzésben öltenek testet, de néha durvább beszólásokat is megengednek maguknak. Erre az idősek részéről jön a „mai fiatalozás”, az „így tisztelik az időseket”, a „meg akarnak ölni” – és az ördögi kör folytatódik. De
A várakozóterem mellett egy kisebb szobában súlyosabb esetek, lélegeztetésre szoruló idős emberek is feküdtek, hörgésük vagy éppen fennhangon történő imádkozásuk kihallatszott a várakozók közé, borzongást váltva ki a legtöbb páciensből.
A legszürreálisabb ugyanakkor az volt, amikor egy háttérből hallatszódó amerikai gengszterrap szám mellé – talán valamelyik ápoló rakta be kikapcsolódásként? – felcsendült az egyik idős úr csengőhangja, a „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország”.
A kórházban egyszerre van jelen az élni akarás és haláltusa, a monoton ápolói munka és az önfeláldozó segítségnyújtás.
Fültanúja voltam annak, amikor az egyik kétségbeesett ápoló rádöbbent, hogy „most egyedül leszek két óráig”; mire társa közölte, hogy semmiképpen, mert ő is marad, hiszen „nem mindegy 6 vagy 8 órát dolgozok?”
Kedélyes beszélgetések és beszólogatások; önzetlen segítségnyújtás, türelmes várakozás és hisztéria; sztorizgatás és küzdelem minden egyes lélegzetvételért; szkafanderek, pittyegő gépek és modern felszerelések – mégis, ez az ismeretlen ellenséggel szembeni harc továbbra is mélyen emberi küzdelem.
Az irányt nagyszerűnek tartják, a finomhangolásra azonban még várnak a hazai klasszikus zenei élet résztvevői. Keller András, a Concerto Budapest vezetője az állami támogatásokról, a világbajnok magyar zenészekről és a Zeneakadémia új rektoráról.
Az Antall-kormány egykori külügyminiszterére néhány napja egy kőműveskalapáccsal sújtott le egy 70 éves férfi.
„Ukrajna elszívna minden egyes eurót, forintot és zlotyt, amit eddig az európai családok, az európai gazdák és az európai ipar megerősítésére költöttünk” – hangsúlyozta Orbán Viktor.
Mindezt úgy, hogy 2019-ben még 214 milliárd forintos tartalékot hagytak a főváros kasszájában, az iparűzési adóból pedig minden eddiginél több bevétel érkezik.
Bármit megtehet, csak legyen közben magánember.
Pedig ő elvárta volna, hogy a nyugatról importált antiszemitizmust kétpofára zabáló és visszaböfögő progresszívék legújabb üdvöskéjét rajongja az illető asszonyság.
A patrióták előre fognak törni, noha erővel próbálják visszatartani őket – mondja Ben Shapiro. A CPAC Hungaryre látogató konzervatív amerikai politikai kommentátorral Orbán Viktorról, az orosz–ukrán háborúról és Donald Trump politikájáról is beszélgettünk.
Mit gondol az európai társadalom az unió teljesítményéről? Szükség van-e a tagországok szerint Ukrajna csatlakozására? Milyen megélhetési kihívásokkal szembesül a lakosság? Íme az Európa Projekt vizsgálat eredményei.
