Feszültség és egykedvűség, szürreális jelenetek és mélyen emberi segítségnyújtások: e sorok írója légzési panaszai nyomán megjárt egy kórházi Covid-osztályt.
Vajon hogyan néz ki egy nap egy kórházi Covid-osztályon a járvány második hullámának idején? Szervezettség vagy kapkodás uralkodik az elkülönített részlegeken? Kórházi ágyból vagy ápolóból van kevesebb? Fiatalok vagy idősek kerülnek be a kórházakba?
A valóság – legalábbis az a valóság, amit e sorok írójának volt alkalma megtapasztalni –
A csütörtök délutánt az egyik fővárosi kórház fertőzöttek számára elkülönített részlegén töltöttem, ahová nehézlégzés panasza miatt kerültem. A tünetek előző este kezdődtek, de csütörtök reggel a munkahelyen súlyosbodtak. Néhány hír megírása után már reggel nyolckor elhagytam a szerkesztőséget, és a háziorvossal konzultálva mentőt hívtunk. Mint kiderült, koronavírus-gyanú esetén a mentőknek két órán belül ki kell érkezniük, de a mentőautók száma és a személyzeti kapacitás ennek a követelménynek is gátat szab, főleg sűrűbb napok esetén. Ilyen volt a csütörtöki is, így aztán a mentősök valamikor dél körül érkeztek meg.
Bár a gyorsteszt negatív eredményt mutatott, nem szűnő panaszaim miatt kivizsgálást kértem abban a hitben, hogy ez valamelyik sürgősségi osztályon fog megtörténni. Azonban a nehézlégzés jelenleg vezető tünet, ráadásul nem engedhetnek be gyanús személyeket a kórházak más részeibe, így maradt a „vörös zóna”.
Felvetődik a kérdés, hogy miért nem lehetett ezt kivizsgálni más osztályokon,
se pozitív, se negatív. Bizonyára ennek is megvannak a szakmai indokai.
A négy fal között
De minden rosszban van valami jó, így legalább lehetőségem nyílt első kézből megfigyelni, amit a szerencsés nemfertőzöttek csak találgathatnak: mi történik a kórházak falain belül, fel van-e készülve az egészségügy a nagy rohamra?
Merthogy a járvány egyáltalán nem lassul, sőt! Nagyjából kétóránként érkezik új beteg a kórházba, de van, hogy egyszerre négyen is beesnek. Aznapi, pár órás tapasztalatom alapján minden adott ahhoz, hogy ellátásuk nagyobb csúszások nélkül – értsd: a betegek számától és az ebből adódó várakozási időtől függően 1-2, rosszabb esetben 3-4 óra alatt – megtörténjen. A szükséges eszközök rendelkezésre állnak, a tesztelés után mindenkin komplex laborvizsgálatot végeznek, majd állapotuknak megfelelően irányítják tovább őket.
Két probléma viszont a laikus számára is megfigyelhető: egyrészt az elkülönített részleg nagyon kicsi alapterületű, emiatt egymás hegyén-hátán várakoztak a páciensek vagy ötven négyzetméteren. A másik: ha nagyon megugrik a várakozó betegek száma, hirtelen kevés lesz az ápoló. Ez viszont azt is jelenti, hogy
gyakorlatilag órákon keresztül rohangálnak egyik betegtől a másikig. Vérvétel után infúzió, a tesztelés után az adminisztratív feladatok ellátása következik – és akkor a fekvőbeteg idős emberek tisztába tevéséről még nem is beszéltem.
Gengszterrap és „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország”
Tanulságos az idős betegek - merthogy kilencven százalékban róluk van szó – viselkedése is. Volt, aki egykedvűen, faarccal ülte végig a várakozási idejét; más a vadidegen szembeülőnek kezdett sztorizgatni az életéről; megint más pedig fennhangon bizonygatta azt, hogy ő nem beteg, és azonnal vigyék haza, ha nincs szabad mentő, hát taxival.
Egy idős néni vízért könyörgött, majd amikor az ápoló a WC-ből hozott neki egy pohárral, közölte hogy még mit nem, ha „azt a szennyvizet” oda meri neki adni, ráönti. Ez persze az agyonterhelt, néha frusztrált ápolók részéről is ellenreakciókat vált ki, amelyek a legtöbbször valami vicces megjegyzésben öltenek testet, de néha durvább beszólásokat is megengednek maguknak. Erre az idősek részéről jön a „mai fiatalozás”, az „így tisztelik az időseket”, a „meg akarnak ölni” – és az ördögi kör folytatódik. De
A várakozóterem mellett egy kisebb szobában súlyosabb esetek, lélegeztetésre szoruló idős emberek is feküdtek, hörgésük vagy éppen fennhangon történő imádkozásuk kihallatszott a várakozók közé, borzongást váltva ki a legtöbb páciensből.
A legszürreálisabb ugyanakkor az volt, amikor egy háttérből hallatszódó amerikai gengszterrap szám mellé – talán valamelyik ápoló rakta be kikapcsolódásként? – felcsendült az egyik idős úr csengőhangja, a „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország”.
A kórházban egyszerre van jelen az élni akarás és haláltusa, a monoton ápolói munka és az önfeláldozó segítségnyújtás.
Fültanúja voltam annak, amikor az egyik kétségbeesett ápoló rádöbbent, hogy „most egyedül leszek két óráig”; mire társa közölte, hogy semmiképpen, mert ő is marad, hiszen „nem mindegy 6 vagy 8 órát dolgozok?”
Kedélyes beszélgetések és beszólogatások; önzetlen segítségnyújtás, türelmes várakozás és hisztéria; sztorizgatás és küzdelem minden egyes lélegzetvételért; szkafanderek, pittyegő gépek és modern felszerelések – mégis, ez az ismeretlen ellenséggel szembeni harc továbbra is mélyen emberi küzdelem.
Az új magatartásformák ugyanúgy terjednek, mint a járványok, és a 21. századra a túlzások vették át a főszerepet az emberi viselkedés alakításában; az ok az „egyharmados kisebbségek” és a „szuperterjesztők” felemelkedése – állítja önkritikus könyvében Malcolm Gladwell.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Az ESG, azaz a fenntartható szempontok szerinti teljesítmény javítása érdemben segíthet a tőkeköltségek csökkentésében, különösen részvénykibocsátásoknál, de az eredmények ágazatonként, vállalatmérettől és földrajzi helyzettől függően jelentősen eltérhetnek. A kérdés az, hogy elég-e egy jó ESG-értékelés ahhoz, hogy tartós pénzügyi előnyt teremtsen.
A Boszniai Szerb Köztársaság elnökét akut hasi fájdalom miatt vasárnap délután Belgrádban kórházba szállították, és műtét vár rá.
Egészen elképesztő disznóságot műveltek a fővárosi kórházakban.
Több vezető beosztásban levő munkatárs is benyújtotta felmondását az intézményben.
Lényegesen gyorsabbá és hatékonyabbá válik az ügyintézés. Emellett nem kell többet papírokat sem szkennelni, iratokat e-mailen vagy messengeren küldözgetni.
Donald Tusk és Volodimir Zelenszkij is teljesen más hangnemet ütött meg.
