Magyar Péter, a látens III/III-as
Az eddigi baloldali összefogások is bizonyos értelemben kiszámíthatóbbak voltak: még ha nem is ígérhettek mást, mint totális káoszt, az legalább ismerős volt.
A toplisták élén az LMBTQ-mesekönyv.
„1945-ben a szovjetek megszállták Magyarországot. A kommunisták átvették a hatalmat. Sztálin Budapest díszpolgára lett. Rákosi pajtásról dalok születtek. Hruscsov leverte a forradalmat, Kádár vérengzést rendezett. Aztán 1989-90-ben az idő helyrezökkent, véget ért a hidegháború. Azt hittük, most már nyugalom lesz.
Erre beköszöntött a melegháború.
Írtak egy homoszexuális szempontú mesekönyvet. Ez nem baj. Magánügy. De kiadták, és boltokban árusítják. Ez baj. A CitizenGO tiltakozott, Dúró Dóra ledarálta. Ez jó. Ezek után a buzimesekönyv az eladási sikerlisták élére került. Ez bizarr.
Vajon kik vették meg? Valószínűleg (remélhetőleg) nem a szülők óvodás gyerekeiknek. Kevés anyuka és apuka szeretné, ha a gyerekéből buzi lenne. Úgyszólván senki.
Akkor kik? A liberális celebek, akik mindig csalhatatlan érzékkel állnak az abnormális oldalra? A természet törvényei szerint saját gyermeket nemzeni képtelen homoszexuálisok? Talán. Aztán odaajándékozzák rokon-, barát-, ismerős gyerekének, akik még meg is köszönik. Remélhetőleg fölteszik a polcra. Ha örökre ott marad, ám legyen. De ha egyszer lekerül onnan, valaki lapozgatni kezdi, és a mérgezés megindul.”