Az iszlámot és a liberalizmust is a szélsőségesei alapján kell megítélni

„Minden politikai mozgalmat a szélsőségesei alapján kell megítélni. Mindig az adott ideológia szélsőségesei fejezik az adott program igazi célját és ők alkalmazzák azokat a módszereket, amelyekre számíthatunk, ha az ideológia (vallás), mint politikai projekt hatalomra jut. Tehát az iszlámot a torokelvágások és lefejezések alapján kell megítélnünk, ahogy a liberalizmust meg azon az alapon, hogy a jelenlegi kereszténységgel szemben a jelenlegi iszlámot támogatja. Ugyanis a liberálisok semmit nem tesznek az iszlám szélsőségesei ellen.

Franciaország már vesztett egy háborút az iszlámmal szemben, pontosan tudja, hogy most mi következik majd, ezúttal persze már a saját földjén. Az iszlám legnagyobb szövetségese Európában az a liberalizmus, amely ma az országban hatalmon van. Ez nem ideológiai szövetség persze, hanem a közös ellenség okán létrejött »kényszer« szülte.

A kereszténységet valószínűleg sem az iszlám, sem a liberalizmus nem lenne képes egyedül legyőzni, de együtt egyelőre nyerésre állnak. Persze amennyiben a kereszténység iránti állati, engesztelhetetlen, beteges, gonosz és szadista gyűlöletet nem tekintjük ideológiának, mert ha igen, akkor az iszlám és a liberalizmus, mint politikai programok, édestestvérek.

Ne tévesszen meg bennünket az, hogy Macron és a francia liberálisok most, az elvágott torkok és a levágott fejek látványától megriadva, érezve a saját torkukon is az éles acél hidegét, hirtelen fellépnek a »radikális« iszlám ellen. Egyrészt mert ez csak taktika, a francia elnöknek komikusan alkalmatlan Macron tragikus kormányzását akarja újabb ciklusra átmenteni, másrészt a francia államnak nincsenek olyan eszközei, amivel rendet tehetne. Ehhez ugyanis legalább milliónyi muszlimot kellene kitoloncolnia az országából és több tízezret kellene örökre elmegyógyintézetbe zárnia a szabadulás esélye nélkül.”