Néhány gondolat, jótanács és jókívánság egy leköszönő képviselőtől

„Holnap megalakul az új Országgyűlés, ezzel az én mandátumom megszűnik. Néhány gondolat, jótanács és jókívánság egy leköszönő képviselőtől. Ahogy hallom, nagy ünnepség készül, ha hidegebb lenne, még talán a befagyott Duna jegét is igénybe kellene venni. A lelkesedés és az öröm indokolt, magam is osztozom benne, de van néhány dolog, amire fel szeretném hívni az Önök és a most felesküdő képviselők figyelmét.

1. A most megalakuló parlament – köszönhetően az ellenzékre leadott 3,4 millió szavazatnak – nyilvánvalóan LEGITIM. Azonban ne felejtsük el, hogy a nagyszerű eredmény ellenére paradox módon ez MÉGSEM VALÓDI, NEM TISZTESSÉGES VÁLASZTÁSOKON MEGVÁLASZTOTT országgyűlés. Ha az lett volna, nagyon máshogy nézne ki az összetétele. De így a propaganda, a klasszikus választási csalások és a piszkos, Fidesz által diktált választási rendszer eredményeként gyakorlatilag egy EGYPÁRTI parlament jött létre, VALÓDI ELLENZÉK NÉLKÜL. A Fidesz nem tekinthető ellenzéki pártnak, az egy bűnszervezet maradványa, jómagam pedig a zsebnáci pártot sem tartom politikai pártnak akkor sem, ha voltak szavazóik. De objektíven állítható az is, hogy propaganda és az egyéb csalások nélkül a Fidesz a mostaninál is kevesebb szavazatot kapott volna. Egy tisztességes, arányos, demokratikus választási rendszer esetén pedig a Tisza Párt is nyilvánvalóan jóval kevesebb szavazatot kapott volna, hiszen nem állíthatta volna (vagy ha mégis, sokan nem fogadták volna el), hogy aki nem rájuk szavaz, az a Fideszt támogatja. Ez a különös helyzet különös odafigyelést igényel az új képviselőktől: a valódi vitáknak valójában megint nem a parlamenti patkójában kell lezajlania – de azon kívül, a frakción belül annál inkább le kell ezeknek a vitáknak zajlania.

2. Ugyan sokan a rendszerváltás ünnepére készülnek holnap, valójában ez az ünnep »csak« a rendszerváltás kezdetének, a rendszerváltás lehetőségének az örömünnepét fogja jelenteni – és persze egy hosszú, sötét korszak örömteli lezárását. Persze ez sem semmi, sőt! Egy maratoni futás indulóit is illik ünnepelni a startvonalnál, de hatalmas és nehéz út vezet még célig, a bűnösök jogi felelősségre vonásáig és egy új, valódi, tiszta választáson megválasztott parlament megalakulásáig.

Ezen az úton lesznek egészen objektív, jól látható mérföldkövek, jelzőbóják. Tudni fogjuk pl., hogy jó úton jár az ország vezetése, amikor Orbán ellen megindul a büntetőeljárás – és ilyen mérföldkő lesz az is, amikor az első tiszás gyanús ügyet – mert természetesen előbb vagy utóbb lehetnek ilyenek – nem söprik a szőnyeg alá. De ilyen útjelző tábla lesz a remélhetőleg minél előbb elfogadott, széles társadalmi egyeztetésen alapuló új választási törvény és alkotmányozási folyamat is. Ha ezeket a mérföldköveket látjuk, biztosak lehetünk majd benne, hogy eljutunk a rendszerváltás céljához: a következmények országaként működő valódi parlamentáris demokráciához.

3. A fentiek alapján most felálló, gyakorlatilag egypárti parlament képviselőinek hatalmas a felelőssége, és ha ehhez hozzávesszük, hogy eközben egy teljesen széteső országot kell beindítani, még nehezebb feladat előtt állnak. Ehhez kívánok sok erőt és kitartást. Két gyakorlati jótanácsom lenne még nekik: egyrészt merjenek vitatkozni, akár »veszekedni« is a frakción belül – ezen nagyon-nagyon sok múlik, a fideszes kollégáik nem mertek, lett is baj belőle.

Másrészt nagyon gyorsan alakítsák vissza az összeférhetetlenségi szabályokat a 2010 előtti állapotra. Orbánék ugyanis megtiltották a képviselőknek, hogy saját szakmájukat gyakorolják: egy tanár, egy ügyvéd, egy orvos, egy mérnök, egy színész, de akár egy gázszerelő sem dolgozhatott többé részmunkaidőben sem a szakmájában. Ennek az alattomos változtatásnak az volt a célja, hogy négy év alatt ellehetetlenüljön a képviselők addigi civil egzisztenciája, és így azok legyenek kénytelenek a jól fizető parlamenti székeik karfájába kapaszkodni és engedelmesen nyomkodni a gombokat. Ha valóban szabad akaratú képviselőként szeretnének dolgozni, akkor se veszítsenek el minden kötődést az eredeti szakmájukhoz, ha a következő években valóban nagyon sok dolguk lesz itt, és persze ezért tisztes fizetést is fognak kapni.

Végül még egyszer, sokadszorra, mindenkinek köszönöm azt a rengeteg segítséget, amivel az eddigi munkámat támogatták. Talán még hallunk majd egymásról.

Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!”

Nyitókép: Képernyőfotó/Facebook