Erre a születésnapi ajándékra senki sem számított: a németek óriási többsége elzavarná a Merz-kabinetet

Egyéves az CDU-CSU-SPD-koalíció! Mutatjuk a berlini kormány mérlegét.

Amerikát és Európát nemcsak az Atlanti-óceán választja el, hanem az egyre szaporodó érdekkülönbségek is.

„Az Egyesült Államoknak nincsenek állandó barátai vagy ellenségei, csak érdekei.” Egyre többet idézik Henry Kissingernek, a 20. század talán legmeghatározóbb külpolitikai gondolkodójának ezt a híres mondatát, mely gondolatot a régi Angliától örökölte meg az USA.
Donald Trump amerikai elnök több alkalommal is egyértelművé tette, hogy országa érdekei felülírják a transzatlanti kapcsolatokat.
Az orosz–ukrán háború, Grönland ügye, a vámháború, majd az Irán elleni katonai agresszió mind ezt demonstrálta. A második világháború után védelmi szempontból kialakult egy olyan függőségi viszony, amely mind a két félnek hasznos volt, de az évtizedek múlásával különböző okokból terhessé vált az Egyesült Államok és Európa számára is. A hidegháború befejezése óta Európa egyre inkább az USA-val szemben határozza meg magát, ám a védelmi függőség fennáll.

A jelenlegi amerikai vezetés úgy tekint az öreg kontinensre, mint amely a hanyatlás útjára lépett,
és ha nem változtat, akkor néhány évtizeden belül felismerhetetlenné válik.
Ezt fogalmazta meg a Trump-kormányzat a 2025 decemberében publikált nemzetbiztonsági stratégiában, s erről beszélt Marco Rubio külügyminiszter idén a müncheni biztonsági konferencián. „Nekünk, amerikaiaknak nincs érdekünk abban, hogy udvarias és fegyelmezett gondnokai legyünk a Nyugat irányított hanyatlásának. Nem elszakadást keresünk, hanem egy régi barátság újjáélesztését és az emberi történelem legnagyobb civilizációjának megújítását” – fogalmazott. Bár a beszédet nagy taps fogadta, a barátság újjáélesztése helyett egyelőre csak a viszályok szaporodnak.