Az akasztóvonatokat is suvickolják már?

„»A hatalom a mi kezünkben van. Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani. Az ilyennek bele kell harapni a torkába... A vértől nem kell félni. A vér acél: erősíti a szívet, erősíti a proletár öklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér. A vér lesz az, mely az igazi kommünvilághoz elvezet minket.«

Száz éves, dermesztő mondatok ezek, amelyekhez ennyi idő távlatából is lehetetlen hozzászokni. 1919 tavaszán Szamuely népbiztos ekképpen foglalta keretbe a kommunista eszme és gépezet működésének gyilkos ars poeticáját. Tudjuk, mi lett a vége...Szomorú faktum, hogy a történelem mindig ismétli önmagát, mert az emberi arkhé változatlan. Az áruló, a gazember, a hatalomért bárkin átgázoló, vagy épp a hősszerelmes archetípusa éppúgy létezett az antik görög drámák idején, mint Shakespeare korában, s működik ma is. A díszlet, a jelmez, és némiképp a módszerek változtak csupán...

A magyar néplélekben maradandó sérüléseket okozó Tanácsköztársaság után 101 évvel, 2020 nyarán Gyurcsány népbiztos vizionált magának – valamint elv- és üzlettársainak – »néphatalmat«, s perverz gondolatkísérletében azonnal az általa szabályozott, levegő nélküli világról, s földönfutóvá tett jobboldaliakról onanizált. Majd pár hét elteltével – bocsánatkérés helyett – emelte a tétet, s mindenkit nyíltan megfenyegetett, aki szerinte az orbáni Magyarország megteremtéséhez hozzájárult.”