„Általános közfelháborodást keltett ellenzéki és egyéb körökben is, hogy az a „rohadék kormány” nagyon megemeli az orvosok fizetését. A reakciók alapján teljesen érthető, hogy a kormány eddig ódzkodott ettől a népszerűtlen lépéstől. Az ellenzék azt találta felháborítónak, hogy most már nem mondhatja, nem keresnek eleget és természetesen azt is kijelentették, hogy ők sokkal jobban megemelték volna. A többi egészségügyi dolgozó is azonnal hasonló mértékű emelést kezdett követelni magának. A szakértők pedig kijelentették, hogy a nagyon jelentős fizetésemelés növelni fogja az orvoselvándorlást. Az orvosok szervezetei meg siettek kinyilvánítani, hogy nehogy már kötelességeik keletkezzenek attól, hogy rendes fizetésük lesz.
Szeretném kijelenteni, hogy én nagyon orvospárti vagyok. Nagyon tisztelem az orvostársadalom azon 70-75 százalékát, aki ért is a szakmájához és a legjobb tudása szerint, nagyon sokszor az emberi teljesítőképesség határán dolgozva rendesen el is látja az elé kerülő betegeket. Csak az a másik 25-30 százalék ne lenne. Pedig az egészségügy valódi problémáinak döntő részét ők okozzák, egybeépülve azzal az egészségügy kirablására szakosodott vállalkozói réteggel, amely a rendszerváltás után megjelent az egészségügy körül. De ez nem egészségügy, hanem szociológia és közgazdaságtan.
Sok ember lett milliárdos az ingyenes egészségügyi ellátásból. A betegek, az orvosok, a szakdolgozók tulajdonképpeni kirablásából. Ez a modern egészségügy alapvető problémája egyébként, az iparággá, sőt tulajdonképpen különböző logikájú iparágakká változó, alapvetően technológiai alapú egészségügy szükségszerűen lesz vadkapitalista, mert annyira bonyolult, hogy gyakorlatilag szabályozhatatlan. És a lopásra (ez eufemizmus a »meggazdagodásra«) hajlamos emberek, akik mindenütt ott vannak, ezt azonnal és egyre jobban ki is használják. És ráadásul ezek nem egyszer kiváló orvosok egyébként.”