A káderek már a spájzban

„Hogy egyszer vége lehet a nyárnak, és rossz idők jöhetnek, ez új felismerés a NER történetében. A kormányfő ma alaposabban készül a 2022-es változás lehetőségére, mint olykor maga az ellenzék. Évadnyitó írásában nézett először szembe ezzel nyilvánosan. Ott már fej fej melletti, egy az egy elleni küzdelemről ír. Pedig korábban jól bebiztosította magát. Választási szakértők kiszámolták: a körzethatárok cseles meghúzása jóvoltából, ha a kormányoldal és az ellenzék országosan hajszálra egyenlő szavazatot kap, a parlamentben a Fidesznek akkor is 10-14 képviselővel többje lesz. Vagyis ami a választók között 50-50 százalék, az az országgyűlésben kb. 55-45 százalék, a javukra.

De álmatlan éjszakáin egyre többször riadhat fel arra: még ez is behozható. Csak kevesekkel oszthatja meg aggodalmát, senkiben sem lehet igazán megbízni. Lázár is újra életjeleket ad, (elég sokáig nyomták víz alá a fejét, de maradt benne szufla), Hegedűs Zsuzsa a színművészetisek igazáról üzenget. Ha a hívek abból sem értettek, hogy a csúcspolitikusokat visszavonták az egyéni körzetek tűzvonalából, akkor nem tudom, mi ébresztheti fel őket.

Dupla haszon. Egyrészt az imígyen kimenekítettek nyugodtan járathatják le magukat a felső parancsnak engedelmeskedve. Másrészt helyi szervezeti hátországuktól elszakadva már csak a vezértől függenek. Nincs még egyszer Lázár- vagy Pokorni-szindróma, akiknek volt hová visszavonulniuk.”