Egy tanulmány megkérdőjelezett egy alaptételt a nemzeti mítoszok közül.
„Nagy vita zajlott arról, mennyiben elfogadható a tudomány autonómiája, vagy mennyiben kellene a politikának a nemzeti érzés alá rendelnie a tudományt. Egy tanulmány megkérdőjelezett egy alaptételt a nemzeti mítoszok közül. Voltak, akik védelmére keltek.
Annál hevesebben szállottak azonban szembe állításaival az ú. n. nemzeti közvéleményre hivatkozó politikusok.
Egy tudós feltette a kérdést, vajon egy tudományos munka eredményei, ha azok ellenkeznek a laikus közfelfogással, milyen lelki akadályokra találnak, s ezek az akadályok milyen kulturális állapot következményei. Felhívta a figyelmet arra, hogy a romantika, elfordulva a felvilágosodás racionális elképzeléseitől, társadalomszerződés-teóriájától, individuális alaptónusától, világpolgári attitűdjétől, újra felfedezte az élet egységességét, organikus jellegét és a nép, a nemzeti eszme csodálatos alkotóerejét.”
Európa új irányba fordult, a politika betört a gyerekszobákba, a többség azonban nem jelent igazságot. A gyorsuló átrendeződés következményei most kezdenek kirajzolódni.
A megújulás nem választható lehetőség a nemzeti oldalon, hanem szükségszerű.
Senki sem érti hogy ennek tulajdonképpen mi faszom értelme volt, hogy a fenébe tudott egy ilyen zavarodott kis pukkancs lenyúlni másfél évtizedet milliók életéből.
Ám szerintem erre volt 16 évük.
Nyilván egy jó ideig megy még a valóban indokolt ugrálás az arcomon, hiszen bizonyos szemszögből én is vesztettem ezen a választáson.
Erre aligha lehetett számítani.
Miközben a figyelem Orbán Viktor vétójának lezárására irányult, Ursula von der Leyen csendben jóváhagyta az új uniós megállapodást.
