Történelmi magyar siker Erdélyben

Az erdélyi magyar közösség számára kiemelkedő jelentőségű volt a vasárnapi voksolás, ugyanis több településen kínálkozott egyedülálló lehetőség a magyar többség kialakítására, a polgármesteri tisztség elnyerésére – akár évtizedek után is. A román rendszerváltás utáni időszak fontos tanulsága ugyanis, hogy a magyar ügyek akkor kerülhettek előtérbe, ha a magyarság összefogott, és többsége vagy legalább jó alkupozícióba kerülhetett a városházákon. Márpedig a helyhatósági pozíciók mikroszinten meghatározzák egy közösség életét, érdekérvényesítési képességeit, legyen szó az utcanévtáblákról, az ingatlanügyekről, a magyar iskolák helyzetéről vagy épp a „magyarként létezni” alaphangulatról.

A vasárnapi választásokat erőteljes előkészületek előzték meg: az RMDSZ kampánya Budapest teljes támogatásával bírt, Kelemen Hunor többször is egyeztetett Orbán Viktorral. Az RMDSZ a kimutatások alapján az utóbbi egy évben a legstabilabb támogatottságú pártnak számított a román politikai palettán, illetve egy más összevetésben is élen járt: arányaiban a legtöbb női jelöltet is a magyar formáció állította. Emellett a nagyvárosokban

bevonták a fiatalokat, számos interkaktív eseményt szerveztek, és több jelöltjük is profin alkalmazta a közösségi médiafelületeket.

A legnagyobb figyelem egyértelműen Marosvásárhelyre irányult, itt húsz év után nyílt újra esély magyar városvezetőt választani. Eddig különféle okokból ez nem valósulhatott meg: vagy a helyi magyarság körében volt széthúzás, és aprózódtak el a szavazatok, vagy nem sikerült olyan konszenzusos jelöltet állítani, aki a többség számára pártokon felülálló, integratív személyiség lett volna. Abban pedig mindenki egyetértett, hogy Dorin Florea húszéves regnálása alatt a Maros-parti város elvesztette vonzerejét, számos korrupciós ügy hálózta be, és az életminőség is érezhetően zuhant. 

Soós Zoltán történelmi sikerében a magyar közösség összefogásán túl fontos szerepet játszott fiatal kampánycsapata, akik tejesen új tónust vittek a közbeszédbe, és sikerült a politikailag passzív Z generációt is megszólítaniuk. Erről beszélt a Mandinernek Frunda Csenge tanácsosjelölt is, aki a legnagyobb feladatnak a fiatalok mobilizálását nevezte. A siker egyik összetevője volt továbbá, hogy a románság képviselői is kiálltak Soós mellett, aki lapunknak adott interjújában ezt meglepő fejleménynek nevezte: „Számomra pedig minden kutatásnál többet mond, hogy egyre több marosvásárhelyi román közszereplő, értelmiségi és ismert személyiség áll ki mellettem levélben, interjúban vagy kisfilmben. Soha ilyen nem történt az elmúlt három évtizedben, szentségtörésnek számított egészen mostanig.” A számok pedig magukért beszélnek: Soós majdnem minden körzetet fölényesen megnyert, noha sorra jöttek a hírek a buszokkal szavazni szállított román és cigány szavazókról.

különösen, hogy már nem lehet a belterjes helyi román elitre mutogatni, itt az idő bizonyítani a szívderítő kampány után.

Szélesebb kitekintésben a székelyföldi hídfőállások nem okoztak meglepetést: Borboly Csaba magabiztosan hozta a hargitai tanácselnöki pozíciót, a leginkább fejlődő székely város, Sepsiszentgyörgy pedig újra bizalmat szavazott Antal Árpád és csapatának. Tamás Sándor eközben negyedik mandátumát kezdheti Kovászna élén. RMDSZ-es fiaskó csak a zilált székelyudvarhelyi csatatéren történt, itt a korábbi polgármester, Gálfi Árpád nyert jelöltjükkel szemben.

Erdély más városaiban ugyanakkor kellemes magyar meglepetéseket hozott a voksolás: Szászrégenben a számarányában a 30%-ot sem éri el a magyarság, mégis polgármestert adhat Márk Endre Dezső személyében, míg Szatmárnémetiben Kereskényi Gábor képviselheti a magyar kisebbséget. Nagykárolyban ötödször is Kovács Jenőt választották a település élére, illetve a szórványban is megőrizte pozícióit a magyarság. Fehér megyében Torockó, Beszterce-Naszód megyében Árpástó, Máramarosban pedig Hosszúmező polgármestere is magyar maradt.

Bár a hivatalos eredményekre még várni kell, néhány tanulságot érdemes kikristályosítani az eddigi adatok tükrében:

1) Marosvásárhely jó példa arra, hogy új arcokkal, lendületes kampánnyal, a korábban közömbös fiatalok mobilizálásával

Ezt erősíti a meglepetésként megnyert Szászrégen is. 

2) Vásárhely arra is példa, hogy megszólíthatóak a román szavazók is, az etnikai szemellenző nem működik automatikusan.

3) A magyar közösségben az RMDSZ dominanciája továbbra  is megkérdőjelezhetetlen, ugyanakkor Székelyudvarhely és a környező falvak elvesztése azt mutatja, hogy a belső széthúzást büntetik a választók még egy győzelmi hullám esetében is.

4) Udvarhely esete érdekes távlatot nyit abból a szempontból, hogy a jelöltek személye felülírhatja pártpreferenciát, ugyanis ott a Szabad Emberek Szövetsége színeiben újrázott Gálfi Árpád.

5) Nemzetpolitikai szempontból kifejezetten örvendetes, hogy

ugyanakkor a kormány külpolitikai stratégiáját visszaigazolták az erdélyi eredmények.

Ne feledjük, idén az erdélyi magyarság sikere mellett a szerbiai helyhatósági választásokon elért erőn felüli magyar szereplésnek is örülhettünk. Úgy tűnik, Erdély esetében is megnőtt a magyar érdekérvényesítő képesség, joggal reménykedhetünk tehát abban, hogy a magyarság önbizalma, önszerveződése és lehetőségei is kiszélesednek, illetve a most megválasztott képviselők valóban megszolgálják honfitársaink bizalmát. Legalábbis a politikai feltételek most adottak ahhoz, hogy fiatalokat megtartó, a magyar érdekeket érvényesítő jövőépítés kezdődhessen.