Marosvásárhely változást akar! – Soós Zoltán a Mandinernek

A kampányát szemügyre véve mintha nem lenne központi témája a magyarság. Sokkal inkább a marosvásárhelyi polgárok mindegyikéhez szól. A román szavazatokra is pályázik?

A változásnak nincs nemzetisége, mi pedig mindenkire számítunk, aki változást akar Marosvásárhelyen, románra, magyarra, romára egyaránt. Hangsúlyosan a város problémáiról beszélünk. Teljes mértékben kétnyelvű kampányt folytattunk és azzal számolunk, hogy ezúttal sikerül megtörni a jeget: marosvásárhelyi román emberek szavazatát is sikerül megszerezni.

Nem érezheti úgy a marosvásárhelyi magyarság, hogy ez a magyar ügyek háttérbe szorulását jelenti majd?

Semmi okuk rá. A programom világosan fogalmaz ebben a kérdésben is: az önkormányzati hatáskörben rendezhető ügyeket rendezni fogjuk. Eddig sem volt törvényi akadálya, hogy Marosvásárhelyen is megvalósulhasson, ami más helyeken természetes dolognak számít. Azért nincsenek például kétnyelvű utcanévtáblák, mert a polgármester nem akarta, hogy legyenek. Ha megnyerem a választásokat, rövid időn belül rendeződnek ezek a kérdések is.

A román választók készek arra, hogy magyar polgármestert válasszanak? Miért tennék ezt?

Nos,

Húsz éve egyhelyben áll a város, ez így nem mehet tovább. Aki pedig végignéz a jelöltek listáján, azt látja, hogy az esélyesebb román riválisaim mindannyian az előző polgármester köpönyegéből bújtak ki. Egyikük még helyettese is volt Floreának, az elvesztegetett húsz évért felelős polgármesternek. Így aztán hiába van tizenhárom jelölt: olyan, aki változást akar és még esélye is van nyerni, csak egy van, és ez én vagyok. Látjuk a kutatásokból is, hogy fél év alatt jelentősen megnőtt a román támogatóim száma, illetve jelentős többségbe kerültek azok, akiknek nem számít a polgármester nemzetisége. Számomra pedig minden kutatásnál többet mond, hogy egyre több marosvásárhelyi román közszereplő, értelmiségi és ismert személyiség áll ki mellettem levélben, interjúban vagy kisfilmben. Soha ilyen nem történt az elmúlt három évtizedben, szentségtörésnek számított egészen mostanig. Gyakran az utcán jönnek oda hozzám és biztatnak, hogy végezzük a dolgunkat, mert számíthatok a szavazatukra. Korábban mindig etnikai szavazás volt Marosvásárhelyen. Az idei nem lesz az.

A határon túli magyarság körében mindig is jellemző volt az etnikai alapú szavazás. Ha egyszer arra kérik a választókat, hogy ne etnikai alapon szavazzanak, hanem valamilyen ügyek, célok mentén, az nem eredményezheti azt, hogy hosszú távon nem lesz evidens a magyar pártokra szavazás a magyarok körében?

Ettől a veszélytől nem tartok. Az RMDSZ továbbra is a magyar érdekképviselet legerősebb szereplője a parlamentben, Maros megyében a megyei, Vásárhelyen pedig a városi tanácsban a legerősebb frakcióval rendelkezik. Átszavazás mindig volt valamilyen mértékben, erre épített Florea is, aki

aztán négy évig semmi nem történt. Ezzel próbálkozik az USR, Marosvásárhelyen a POL is, de a többség számára világos, hogy csak a szavazatainkat akarják, a problémáinkat, ügyeink képviseletét nem. Nagy tanulság volt az erdélyi magyarok számára Klaus Iohannis megválasztása, akit első alkalommal a felbosszantott külföldön élők és a magyarok együttes szavazataival választottak államfőnek. És mi volt a hála? Idén tavasszal Iohannis már titkos magyar összeesküvést vizionált, ezt a vádat nemrégiben pártjának alelnöke is megismételte, épp itt, Marosvásárhelyen.

Marosvásárhely eljutott oda, hogy a helyi magyarság számaránya ötven százalék alá esett. Van mód az asszimiláció megállítására?

A marosvásárhelyi demográfiai helyzetre sokféle magyarázat van, amivel a kérdést árnyalni lehet. Szerte Erdélyben a tapasztalat azt mutatja, hogy az asszimilációt megállítani nem, csak fékezni lehet. Azt gondolom egy élhető, fejlődő Marosvásárhely jó érv lesz az elköltözés ellen. Valahol itt kezdődik minden.

A demográfiai problémák egész Európában gondot jelentenek, de egy nemzeti kisebbségi létben, ha nincs gyermek, még gyorsabban érezhetővé válik a probléma. Ön maga is nagycsaládos ember. A gyermekvállalásban látja a megoldást?

Hat gyermekem van. Természetesen ez a megoldás kulcsa.

Feleségemmel első perctől megbeszéltük, hogy sok gyereket szeretnénk, nagy családot, zsivajt, nevetést, nyüzsgést.

A magyar állam deklaráltan jó viszonyra törekszik Romániával, mégis akadnak konfliktusok, amelyek meglátásom szerint nem a magyar félen múlnak. Hogyan látja a két állam kapcsolatát? Miként képzeli a két ország jövőbeli együttműködését?

Sok esetben banális dolgok okoznak diplomáciai hajcihőt. Történészként is szilárd meggyőződéssel állítom, hogy

Voltaképpen egész Közép-Európa olyan térség, ahol akkor lehet előbbre jutni, ha az államok közös erővel lépnek fel érdekeik érvényesítéséért. Románia és Magyarország számtalan esetben tudna segíteni egymásnak. Az energiabiztonság kérdése, a gazdasági kapcsolatok, a geopolitikai helyzet mind olyan témák, amelyeket nem kell magyarázni, mindannyian azonnal értjük ezek fontosságát. Nem elég dokumentumokban rögzíteni a stratégiai partnerséget, szükséges a jóhiszeműség és a bizalom is. Ezek hiányában a diplomáciai kapcsolatok a mélyponton vannak. 

Hogyan értelmezi Erdély szerepét Magyarország és Románia relációjában?

Magyarként egy fele-fele arányban magyarok és románok által lakott város polgármesterének készülök, és a kampányom pont azt próbálja bizonyítani, hogy

Ha megengedi, most nem kísérleteznék tágabb perspektívákkal. Nyerjük meg a választást, és esetleg egy év múlva térjünk vissza erre a kérdésre. Polgármesteri tapasztalattal a hátam mögött bölcsebb választ tudok majd adni erre a kérdésre.

Meghaladhatók-e a történelmi sérelmek a két ország között?

Látom, nem tágít, hát megpróbálom.

és mások is. Ha hiszünk az Európai Unió jövőjében, ha komolyan gondoljuk, hogy a schengeni övezet tagjai akarunk lenni, ha a nyugat-európai életszínvonalat akarunk teremteni, akkor azt csak egymással összefogva tudjuk elérni. Ez nem csak külön Magyarország vagy külön Románia érdeke, hanem mindkét államé. Ha nem tudunk a sérelmeken túllépni, azt kell mondanom, hogy megérdemeljük egymást. Bízom benne, hogy szeptember 27-e után Marosvásárhely példát fog mutatni ebben a tekintetben.

Melyik Marosvásárhely három legfontosabb ügye, amelyekkel megválasztása esetén először foglalkozna?

A közlekedésben katasztrofális állapotok uralkodnak, s ez még inkább romlani fog, ha megérkezik az autópálya Marosvásárhely határába. Sürgősen megoldást kell találni erre, ezért

A kormány által tervezett másik terelőútnál gyakorlatilag semmi nem történt, ennek megépülését sem lehet tétlenül várni. A közszállítás önmagában is nagy problémát jelent a város számára. A marosvásárhelyiek meglehetősen drágán utaznak, de pénzükért múlt századi körülményeket kapnak. A közszállításban a buszmegállóktól az autóbuszokig mindent le kell cserélni. Végül, rendbe kell tenni a költségvetést, ami mindennek az alapja. Meg kell szüntetni a pazarlást, átláthatóvá kell tenni a tervezés-pályáztatás-kivitelezés folyamatait.

Európa keresztény lesz, vagy nem lesz?

Keresztény volt és marad.

Visszafordíthatónak tartja a helyzetet?

Egyelőre úgy érzem, nincs mit visszafordítani. A kereszténység kétezer éve létezik. Mára a társadalmunkat és civilizációnkat a legelemibb szintig áthatja, befolyásolja. Ha innen, marosvásárhelyi ablakból, a történelmi távlatokat ismerő emberként nézem, hogy mi zajlik Európában, egyelőre nyugalomra intem magamat, valahányszor kongatják a vészharangot. Mindszenty bíboros egyszer úgy fogalmazott:

Egyetértek vele.