Az elmúlt 22 évben Gyukanovics rendkívüli alapossággal építette ki a rendszerét, amelyben a legfőbb politikai kérdés mindig is a Szerbiához való viszony volt.
„Hosszú, három évtizedes korszak ért véget vasárnap a montenegrói szavazófülkékben. De milyen változást hozhatnak a most összeállt ellenzéki erők a balkáni miniállamban?
Megdőlt a rendszer! Ezekkel a szavakkal jelentette be az ellenzék győzelmét Zdravko Krivokapic, a legnagyobb ellenzéki blokk, a Montenegró Jövőjéért koalíció vezetője, aki korábban aligha számíthatott arra, hogy ő lesz az az ember, aki ellenzékbe küldi a harminc éve hatalmon lévő Szocialisták Demokratikus Pártját (DPS). Krivokapic ugyanis nem a politika, hanem a tudomány világából érkezett, a Montenegrói Egyetem professzora azonban a kampány során ezt az előnyére fordította. Ráadásul a professzor rövid kampánya során egészen más politikai stílust képviselt, mint ellenzéki kollégái. A kimért, tiszteletteljes, de mégis erősen kritikus hozzáállásával úgy látszik, nem csak azokat nyerte meg, akik az őt támogató pártokat már korábban is támogatták, hanem még új szavazókat is szerzett. Mindennek eredményeként most – szűk parlamenti többséggel – az a három ellenzéki blokk alakíthat kormányt, amelynek pártjai múlt évben is megmutatták arcukat azokon a tüntetéseken, amelyek a Montenegróban eluralkodó korrupciós botrányok kipattanásakor kezdődtek.
De mihez lesz elég ez a kormányváltás abban az országban, ahol Milo Gyukanovics elnök pártja, a DPS kerek harminc éven át bebetonozódott a hatalomba?
Aki ismeri a montenegrói politikai életet, az pontosan tudja, annak ellenére, hogy Gyukanovics »pusztán« köztársasági elnök az egykori jugoszláv tagköztársaságban, valójában a DPS elnökeként az egész kormányzati rendszert kontrollálja. Így bár az elmúlt évtizedek során rendre változtak a kormányfők – maga Gyukanovics is betöltötte ezt a funkciót – az ország tényleges vezetője egyértelműen a mostani elnök már 1998 óta, amikor elődje, Momir Bulatovics átült Jugoszlávia miniszterelnöki székébe.
Az elmúlt 22 évben Gyukanovics rendkívüli alapossággal építette ki a rendszerét, amelyben a legfőbb politikai kérdés mindig is a Szerbiához való viszony volt.”
Stratégiai hiba a Tisza részéről Kapitány, Orbán Anita és Kármán András szerepeltetése. Nem véletlen, hogy Lázár János mondatait próbálja életben tartani az ellenzék. Trükkökkel manipulálnak a baloldali elemzők annak érdekében, hogy a Tisza fölényét kommunikálhassák.
Tisztázzunk akkor valamit.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
„Becsületes és tisztességes ember vagyok” – bizonygatta Zelenszkij leváltott hivatali vezetője.
Már ott tartanak az ukrán polgárok, hogy hólevet kénytelenek inni.
