„Néhány év múlva nem lesz Magyarországon pedagógus. Hamarosan nyugdíjba fog menni a tanárok nagy része úgy, hogy az elmúlt években nem érkezett sem megfelelő mennyiségű, sem megfelelő minőségű utánpótlás. Akik ott vannak, még azok is kétségbeesetten menekülnek. Az elmúlt hónapokban mindenhonnan azt lehetett hallani, hogy váratlanul búcsúzkodnak, köszönnek el a diákjaiktól pályájukat elhagyó pedagógusok. Lényegében nincs olyan iskola Magyarországon, ahol a tanári összetételben állandóság lenne. A gyerekek kénytelenek ahhoz is alkalmazkodni, hogy évről-évre más személy darálja le nekik azt a tananyaghalmazt, amelyet központilag állított össze néhány bürokrata. Még az alsó tagozat sem kivétel, pedig a kötődés kialakulása ebben az életkorban nagyon sokat számít.
Persze, az oktatás olyan, mint az egészségügy, soha annyira tönkretenni nem lehet, hogy a látszat szintjén ne működjön. Legfeljebb egy tanárra még több diák jut, a szaktárgyakat nem szaktárgyi képesítéssel rendelkező pedagógus oktatja. És legfeljebb még jobban nő a különbség az egyes diákok között. Lesz, akinek a szülei képesek saját erőforrásból kompenzálni az egyre romló oktatási színvonalat, és lesz, akit már amúgy is rég az út szélén hagyott a kormány. Az iskolai szelekció és szegregáció kérdése eddig sem, és a jövőben sem fogja érdekelni a kormányt.”