Korunk hőse

„Áll a bál. Az SZFE hallgatói éppen elbarikádozták magukat az iskola épületében és nagy művészi invencióval készülnek eljátszani a cári önkény ellen küzdő ifjú dekabristák szerepét, lobogó – ám gondozott – fürtökkel és mellkason feltépett fehér ingben. A csinos leendő színművésznők közben tépést készítenek a gaz elnyomók okozta sebeikre a rokolyájukból. Az előadást később az »Ahogy Móricka a forradalmat elképzeli« címmel nagy sikerrel be is mutatják majd valami lakásszínházban. Rendezi: Schilling Árpád alsógatyában, vagy anélkül. Már alig várom. 

Zárójel. Szerintem, ha az épületben lekapcsolják a wifit, az egyetemfoglalás – technikai okok miatt – néhány órán belül megszűnne. Mert bár a zsenge forradalmárok életüket és vérüket bármikor felajánlják a zsarnokság elleni küzdelemre, de wifijüket azt nem. Tán csak a vegán ételek beszállításának megakadályozása lenne még hasonló hatással. Mindennek van határa. Vitam et sanguinem, sed avenam non. Zárójel bezárva.

Hogy mi is áll az ifjonti hevület mögött, hogy kik és miképpen használják fel a hallgatókat, azt egy példán keresztül szemléltetném. Van egy Janisch Attila nevezetű ember, aki pontosan alkalmas illusztrációnak. 

Hősünk egy méltán ismeretlen filmrendező. Több alkotással is megörvendeztette mind a tíz embert, aki képes volt ezeket megnézni. Ez nekünk, adófizetőknek, alig néhány milliárdba került, de hát a hülyének is megéri, hát még nekünk. Aki kíváncsi rá és nem fél a magánytól, üljön be és nézzen meg egyet közülük. Az senkit ne tévesszen meg, hogy ezen alkotások ilyen-olyan fesztiválokon díjat nyertek. Ezernyi fesztivál van kizárólag nézhetetlen filmek számára, ahol a négy néző és a tizenhat tagú zsűri bizonyára jól szórakozik. Ha mindegyiken elindítjuk filmünket – a költségeket természetes a megvetett, fasiszta állam állja –, akkor előbb-utóbb, a nagy számok törvénye alapján, el fogja nyerni a Vak Kritikusok Díját, az Arany Kerti törpe díjat, vagy valami hasonlót.”