Jogállam, jogállam über alles

„Hír nr. 1: Hengameh Yaghoobifarah 29 éves nembináris német kommunista újságíró (szakdolgozatának témája: »A pink szín a feminista diskurzusban«) tollából »Minden zsaru alkalmatlan« címmel még nyáron kedélyes cikk jelent meg egy baloldali német napilapban, melyben a szerző a rendőrség felszámolásának lehetőségét pedzegetve alázta és nácizta, majd – mintegy csúcspontként – hulladéknak minősítette az összes létező rendőrt. A cikk nyomán 145 feljelentés érkezett a berlini ügyészséghez becsületsértés és izgatás gyanújával, többek között olyan rendőrök részéről, akiket immár heti szinten dobálnak meg kővel és rúgnak fejbe »bulizó fiatalok« a legkülönbözőbb városokban, a hatóság képébe röhögve. A berlini ügyészség most döntött: nem jár el a cikk miatt, az ugyanis a véleménynyilvánítás szabadságának körébe tartozik, hisz a szövegkörnyezet alapján egy aktuális kérdéskört taglal provokatívan, nem pedig lárpúrlár izgat hivatalos személyekkel szemben.

Hír nr. 2: Park Young-Ai koreai származású 71 éves berlini evangélikus asszony Ikhthüsz nevű saját kisvendéglőjének falát telis-teleírta bibliai idézetekkel abban a reményben, hogy ezzel segíteni tudja Istenkereső vendégeit; a komplett szenvedéstörténet mellett kellően jó szemmel olyan mondatokat lehet kibogarászni a többméteres vásznakon, mint »Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket«, »Én vagyok az út, az igazság és az élet«, és hát történetesen az egyik plakáton ott áll az a rész is a Leviták könyvéből, hogy »Ne hálj férfival, úgy, ahogy asszonnyal szokás hálni, ez gyalázatos dolog«. A kitűnő konyhájáról ismert vendéglő közel 20 éve működik egy LMBT-bárokkal teli környéken, többek között homoszexuális törzsvendégekkel, akiket mindenféle szemöldök-összeráncolás nélkül szolgálnak ki ugyanazon ízletes pibimbappal.

A berlini ügyészség azonban most LMBT-aktivisták bejelentése nyomán házkutatást tartott Park néninél, hogy »bizonyítékként és az elkövetés eszközeként« (sic!) lefoglalja a bibliai idézetet, és be is idézte az asszonyt »közösség elleni izgatás« gyanújával. Az ügyészség magasról tett a szövegkörnyezetre; nem mérlegelte enyhítő körülményként, hogy mégiscsak egy Ikhthüsz nevű helyről van szó, ahol azért nem teljesen tájidegen egy-egy ószövetségi mondat, különösen, ha körbe van pakolva az isteni irgalmat hirdető újszövetségi társaival. Nem: az ügyészség szerint Park néni azzal, hogy a saját kezével rámásolta egy lepedőre a »gyalázatos« szót egy szexuális aktussal kapcsolatban, tanúbizonyságot tett »homofób és embergyűlölő« voltáról.hirdetés

Nyomatékosítanám: ez nem egy kitalált disztópia (kicsit túltolt multikulti nevekkel) annak illusztrálására, hogy hová lehetne még fokozni az elmebajt – 2020 szeptemberében Európa vezető országában ez sajnos maga a valóság. Hogy kívül-belül, alul-felül kettős mércével állunk szemben, az annyira ordít, hogy említésre se méltó, az azonban kétségkívül ámulatba ejtő, milyen természetességgel veszi védelmébe ez a bezzegjogállam a saját sírjának ásóit, és milyen lelkes önsorsrontással üldözi azt, ami építő jellegű. Mert lehet ugyan hőbörögni, hogy micsoda fundamentalista az, aki a Leviták könyvéből mer idézni (skandalum!), de azért itt mégiscsak egy olyan asszonyt látunk, aki bevándorlóként megtanulta a nyelvet, kezdettől fogva megállja a helyét, adót fizet, gasztronómiai értéket teremt, és – miután ő maga fiatalon egy öngyilkossági kísérlet után tért meg – minden erejével azon van, hogy gondoskodó nagymamaként másoknak is hirdesse az örömhírt, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Ha én lennék német hatóság, mást se csinálnék, mint ilyen migránsokat kívánnék magamnak.”